Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
606 KRUPPA TAMÁS bég vezetése alatt már gyülekezik egy sereg, hogy a fejedelemség ellen vonuljon.8 Palatich Györgynek szintén felemlítette a facseti esetet,9 majd tájékoztatta Musztafa, az új temesvári beglerbég, a nagyvezér rokonának érkezéséről.1 0 Dzsáfer és Szofi Szinán szavainak különös nyomatékot adott, hogy az ellenfélhez hasonlóan grandiózus terveket szövögető Szinán nagyvezér csapatait a tatár segéderőkkel együtt át akarta teleltetni Magyarországon, hogy a győri sikert a lehető leggyorsabban, már a következő év elején kihasználja, és elfoglalja Bécset. Terveit azonban keresztülhúzta a szultán halála és az ennek következtében Sztambulban bekövetkező személycserék. A hatalomra kerülő III. Mehmed az Oszmán ház törvényei alapján végrehajtotta a rokongyilkosságokat, de ugyanakkor változások történtek a legfelsőbb vezetésen belül, Szinánt leváltották, helyébe ellenlábasa Ferhád került.11 A keresztény fegyverek 1594-i kudarca, különösen pedig Győr eleste az eddig folytatott politika felülvizsgálatát követelte a prágai udvartól is, amelynek 8 Okmánytár 2. sz. 9 OSZKK Fol. Hung. 934, ff. 31r, 32v. A facseti eset okozta Geszty kegyvesztettségét, aki hamarosan rejtélyes körülmények között, Simon Genga szerint mérgezés következtében, Szászvásáron meghalt. A hadjáratot ill. Geszty személyét különbözőképpen értékeli Szamosközy és Baranyai Decsi János. Az utóbbi szerint Geszty az egyik leghűbb embere volt Báthory Zsigmondnak, bukását alaptalan rágalmak okozták. Szamosközy szerint viszont nem volt nála nagyobb árulója a fejedelemnek, amit az bizonyít, hogy halála után sok török levelet találtak nála. A főparancsnok halálát közelebbről nem ismert udvari intrikák okozhatták, amelyek a törökkel folytatott levelezés kétségtelen tényét használták fel, amelyre bizonyíték a fent idézett levél is. Elképzelhető, hogy ezek az intrikák összefüggésben voltak a főkapitányi poszt körüli hatalmi harcokkal, Gyulaffy ugyanis feljegyzi, hogy a fejedelem és tanácsosai között vita alakult ki amiatt, hogy Báthory Zsigmond Geszty utódául Bekes Lászlót, míg az urak a jóval tapasztaltabb Borbély Györgyöt akarták. Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI-XVII. századokból. Gyulafy Lestár följegyzései. (Magyar történelmi Emlékek II. írók. 2. köt.J Közli Szilágyi Sándor. Bp., 1894, 25. Szinán 1593-ban igyekezett a határvidék legnagyobb birtokosait, Dobó Ferencet, ecsedi Báthory Istvánt, és Nádasdy Ferencet rávenni a meghódolásra. Hasonló kísérletet tett az erdélyi határvidék katonai parancsnokai, így a karánsebesi és lugosi bán esetében is. A sors furcsa fintora, hogy a háború első igazi magas rangú áldozata a törökkel való lepaktálás vádja miatt éppen az a Geszty Ferenc, ciki a törökkel való szakítás egyik leghangosabb képviselője volt. Gesztyről VÖ. Baranyai Decsi, 186-187, Szamosközy IV 63. Eletútjához legújabban Pálffy Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16.-17. század). In: Veszprém a török korban (Veszprémi múzeumi konferenciák 8). Szerk. Tóth G. Péter. Veszprém, 1998, 140. 10 Dzsáfer Palatich egy levelére hivatkozott, aki úgy tudta, hogy Haszánt elmozdították, és információkat kért az új beglerbég személyével kapcsolatban. A defterdár szerint Haszánt nem fosztották meg hivatalától, vagyis nem tették mazullá, hanem magasabb beosztást kapott, a budai beglerbégséget. Haszán temesvári beglerbégségéről ebben az időszakban nem tudott a szakirodalom, a névsor július 9, (Dávid Géza: Török közigazgatás Magyarországon (Doktori disszertáció). Bp., 1995, 245, a továbbiakban Dávid), más adatok szerint augusztus végétől, (vö. Ivanics Mária: A krími Kánság a tizenöt éves háborúban. Bp., 1994, 213, a továbbiakban Ivanics) december 14-éig hiányos. Ezek alapján elképzelhető, hogy Haszán augusztus végén a temesvári beglerbégség élére távozott, ahol talán egészen december 14-éig maradt, amikor Szofi Szinán (1594. dec. 14-1595. jan. 11.) lépett a helyére. Musztafáról a fenti levél kivételével hallgatnak forrásaink, egy Musztafa nevű temesvári pasáról 1593. február-márciusában vannak adataink. (Dávid, 245.) Talán róla van szó. Mivel nevével később nem találkozunk, csak Szofi Szinánéval és Ahmedével, valószínű, hogy végül nem került Temesvárra, vagy csak néhány napig tartózkodott ott. Haszán helyett pedig, aki a levél szerint a jövő szombaton, vagyis december 21-én indult volna Budára, Szinánpasazáde Mehmed maradt a budai pasa (1594. aug. vége-1595. máj. 9). A gyakori, némely esetben néhány nap alatt lejátszódó vezetőcsere nem volt ritka a magyarországi török hivatali rendszerben. 11 Szinán terveiről és a vezetőcserékről vö. legújabban Tóth Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenötéves háború. Szeged, 2000, (a továbbiakban Tóth), 168-169.
