Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez 603
604 KRUPPA TAMÁS rülhetetlen volt. Ennek egyik oka Szinán nagyvezér rendkívül erőszakos, az erdélyiek iránt ellenszenvvel viseltető magatartása volt. Az erdélyi diplomácia ügygyel-bajjal tudta csak kivédeni például a nagyvezér azon követelését, hogy hűséges vazallus módjára vegyen részt jelentős katonai erővel is a magyarországi harcokban. Az egyre feszültebb viszonyt a komor hangulatú nyári országgyűlések jelezték, ahol a Bocskai vezette háborűs párt a Báthory Boldizsár nevével fémjelzett csoportosulással állt szemben. A gyulafehérvári udvar igyekezett minél tovább fenntartani a jó viszony látszatát. Erre azért volt nagy szükség, mert Sztambul előtt nem maradtak rejtve a császári és pápai megbízottakkal folytatott tárgyalások. Ez a gyanú érződik III. Murád 1594. augusztus 10-ei levelében, aki Báthory Zsigmondnak szemére hányta, hogy a bevett szokásoktól eltérően már régóta nem írt a császári csapatok magyarországi hadműveleteiről, és hogy jókora késéssel számolt be Esztergom, Hatvan ostromáról, az olasz és cseh csapatok folyamatos érkezéséről.4 A hallgatás hátterében az erdélyi elitet két pártra szakító imént említett heves viták álltak; a fejedelem és szűk, főleg katonai vezetőkből álló tanácsadói köre ekkor látta elérkezettnek az időt a törökkel való szakításra. Erre sarkallták az év tavaszán megjelenő rác követek is, akik a Maros völgyében kirobbant felkelés megsegítésének ügyében mentek Gyulafehérvárra. Májusban országgyűlést hívtak össze Tordára, amelyen felszólalt Kovacsóczy Farkas kancellár, és megpróbálta rávenni a rendeket a fejedelmi politika támogatására.5 A gyűlés azonban nem Báthory Zsigmond elképzelései szerint alakult, ezért feloszlatták, majd júniusban a rendek átmentek Gyulafehérvárra, ahol David Ungnad személyében a császár, Alfonso Viscontiéban pedig a pápa megbízottja is megjelent. III. Murád levele éppen ezekben a sorsdöntő napokban érkezett, nem reflektál ugyanis a törökös párt felülkerekedése és Zsigmond Kővárra való visszahúzódása miatt kialakult helyzetre, tehát még a tragikus kimenetelű kolozsvári országgyűlés összehívása, vagyis augusztus 17-e előtt érkezett. A szultán az eddigi politika helyességéről próbálta meggyőzni a fejedelmet. Szándékának komolyságát Haszán temesvári beglerbég elmozdítása jelezte, akire az erdélyiek folyton panaszkodtak a törvénytelen hódoltatások és dúlások miatt. A tordai országgyűlésen Báthory Zsigmond éppen ezzel az ellenségeskedéssel érvelt a törökkel való szakítás mellett. Bethlen Farkas szerint az országgyűlésen orációval fordult a rendekhez, amelyben török felet, név szerint Sasvári szolnoki béget tette felelőssé a kapcsolatok megromlása miatt. Baranyai Decsi János Dzsá-4 Okmánytár 1. sz. A továbbiakban a felhasznált levelek egy részének eredeti jelzetét nem itt, hanem a tanulmány végén lévő Okmánytárban adom meg. Óváry István portai követ Báthory Zsigmond levelét, amelyre a szultán augusztus 10-én válaszolt, június folyamán vihette a portára, amikor a fentebb mondott hadiesemények már folyamatban voltak. Bíró Vencel szerint a konstantinápolyi út kb. egy hónapig tartott, ha tehát egy hónap oda, és egy hónap visszautat számolunk, Óvárynak legkésőbb május végén, június elején el kellett indulnia. Az út időtartamához és az erdélyi portai követségekhez általában vö. Bíró Vencel. Erdély követei a portán. Kolozsvár, 1921. 5 Kovacsóczy és Báthory Boldizsár magatartásának megváltozása minden bizonnyal a hatvani és esztergomi kudarcok hatására következett be, ahol, ha hihetünk Szántó beszámolójának és a Szinántól érkező ingerült leveleknek, nem hivatalos minőségben Bornemissza János vezetésével hétezer fős erdélyi sereg is harcolt császári oldalon. Monumenta Antiquae Hungáriáé (1594-1600). Tom. IV Ed. Ladislaus Lukács SJ. Roma, 1987, (a továbbiakban MAH) 94-95.
