Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
598 BOTLIK RICHÁRD A krakkói titkos alku egy hét lefolyása alatt létrejött ugyan I. Ferdinánd és I. János között, azonban ezután következett a dolog neheze, tudniillik a kölcsönös feltételek korrekt betartása. Ez — mint az a korábbi évek tapasztalata alapján állítható — korántsem volt egyszerű feladat. Három héttel az alku megkötését követően I. Ferdinánd — Linzből kelt levelében — arról panaszkodott I. Zsigmondnak, hogy János hadserege a fegyverszünet és az alku ellenére feldúlta egyes birtokait, és alattvalóit elűzte erdélyi területéről: „Értesültünk róla — írta Ferdinánd —, hogy a mi erdélyi birtokunkban fekvő Hunyadvár e fegyverszünet idejében Szapolyai Jánostól, vagy övéitől egészen sokáig, és nem másként, mint ostrom által elfoglaltatott ..., magát a fellegvárat az ő kezeibe adták vissza. Újabb erősségekből hasonlóképpen kiszorította a mieinket ..., és átengedte őket a töröknek, és a legtöbbjüket már most elvitték, mint hadifoglyokat,.."7 0 Zsigmond 1531. szeptember 3-án válaszolt Ferdinándnak. Ekkor még úgy vélte, hogy a moldvai vajda csapatai törhettek be az erdélyi területekre, mert a lengyel katonák látták az ellenség mozgását.7 1 Szeptember 14-én ismét levelet írt I. Ferdinándnak, melyben — követei informálódása után — értetlenségének adott hangot János viselkedésével kapcsolatban. A lengyel király újból felhozta Hunyadvár ostromának sajnálatos eseményét, majd így folytatta levelét: „Valóban minden így történt, ezt nem szívesen halljuk és nagyon bánkódunk a sorsunk változásán, hogy amikor a legjobban elindulunk a lefektetendő béke útján, halljuk ezt a veszedelmet. Ezért írtuk felséged ellenfelének pontosan azokat a figyelmeztetéseket és tanácsokat, hogy ezeknek vessen gátat, hogy ezt az éves fegyverszünetet nemcsak hogy ne zavarja, hanem — amennyire a legjobban lehet — mozdítsa elő a dolgot, hogy ne adjon alkalmat a háború kiújulására."7 2 I. Ferdinánd 1531. október 3-án, Zsigmondnak írt válaszlevelében reményét fejezte ki a fegyverszünet megtarthatóságának kérdésében.7 3 Egyben konkrétan felszólította a lengyel királyt, hogy követein keresztül tegyen meg mindent a fegyvernyugvás érdekében. 1531. október 8-án kelt levelében I. János király tisztázta magát a vádak alól: ,Д legfenségesebb hercegnek, a mi legkedvesebb és legtiszteletreméltóbb sógorunknak és atyánknak [ti. I. Zsigmond lengyel királynak - B. R.]. Amiket felséged írt nekünk, megértettük. Azt is beláttuk, hogy a mi ellenfelünk felségedhez éppúgy írt Hunyadvár dolgában, mint a fosztogatás tényében, s hogy támadtunk Répás vára körül a törökök segítségével, és valóban óhajtanánk, hogy az igaz dolgokat adják elő a mi ellenfeleink, vagy az ő pártján álló emberek, és ne szolgáltassanak okot az egyezmények meggyalázására (sokak kárára). Ami ugyanis Hunyadvárat illeti — legyen bizonyos benne felséged —, ott semmi visszafoglalás nem történt, 70 Uo. CCLXXXVI. 263-264. 71 Uo. CCCVII. 289-290. 72 Uo. CCCXX. 302. 73 „Neque enim infitiamur nobis, si, ut in praescriptis et compluribus aliis locis ultra priora damna, ab eo et suis data paucis ante diebus, factum esse constat et adhuc incessanter fieri videmus, omnino procedi ipsasque indutias tarn enormiter laedi et male servari contingat, occasionem non parvam neque levem dari posse tantae violentiae resistendi nosque et nostros ab indebitis iisce molestiis et iniuriis eruendi. Confidimus autem, ad Serenitatis vrae. monitionem super iis omnibus debitam provisionem secuturam certoque futurum esse, ut utrimque serventur indutiae et ab omni genere hostilitatis abstineatur." Uo. CCCXL. 318-319.
