Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
592 BOTLIK RICHÁRD méltóságos, tudós Brodarics urat a franciák királyához küldte [ti. János király -B. R.], aki — bízom benne, hogy — holnapra már annál a királynál leend,"45 1530. július 29-én Zsigmond üdvözölte, hogy Laski erdélyi vajda lett, s tájékoztatta Jánost, hogy a megegyezés szervezése a legjobb irányban halad, Ferdinánd hajlandó Poznanba küldeni követeit.46 Miközben a lengyel diplomácia gőzerővel munkálkodott a béketárgyalás kivitelezésén, a magyarországi színfalak mögött a békülendő felek egészen más arcukat mutatták: Ferdinánd Ausztriában készültségbe helyezte az itáliai harcmezők győztes spanyol gyalogságának töredékét, János invitálására pedig augusztus utolsó napjaiban magyar területen felbukkantak a szendrői bég csapatai. 1530. augusztus 2-án parancsot adott I. Ferdinánd Wilhelm von Roggendorfnak, hogy induljon Buda ellen (János fejére még vérdíjat is kitűzött). Ferdinánd döntését bizonyára az idézhette elő, hogy a Portáról — Jurisics Miklós vezetésével — üres kézzel tértek haza követei, s ebből arra következtetett, hogy János a szultán alattvalójaként semmiképpen sem köthet önmaga békét.47 János szeptember 5-én tájékoztatta Zsigmondot arról, hogy terveikkel elindította követeit Poznanba,4 8 ugyanakkor a nyáron még gyengélkedő Petrovics Pétert Mehmed bég táborába küldte, hogy instrukciókat adjon a török portya János által tervezett morvaországi útvonaláról. A szendrői bég csapatai azonban — Thurzó Eleknek köszönhetően — a Vágnál nagy ellenállásba ütköztek, s így nem Ferdinánd, hanem János országrészét prédálták fel, majd távoztak az országból. János ismét magára maradt a támadó Roggendorf csapataival szemben. Ilyen körülmények közt kezdődött meg Poznanban a béketárgyalás 1530. október 14-én.4 9 A tárgyaláson — a lengyel-szász erőfeszítések ellenére — a felek nem tudtak elmozdulni az olmützi alapoktól, vagyis semmi kézzelfogható eredmény nem született, s a poznani csúcs november 16-án véget ért. A felek ismét egymásra mutogattak: „Felhatalmazást adtunk követeinknek Poznanban a békekötésre, de lehetetlen volt elfogadni a vajda feltételeit" — írta I. Ferdinánd Augsburgból 1530. november 20-án Zsigmondnak.50 1530. október 31-én I. Ferdinánd hadserege Wilhelm von Roggendorf vezetésével elfoglalta Esztergomot, Visegrádot, Vácot, és megkezdte Buda ostromát. János ismét a menekülését fontolgatta, de megérkezett Konstantinápolyból kincstartója, Lodovico Gritti, aki erős kézzel megszervezte a budai vár védelmét. Roggendorf a tél beállta, egyre fogyatkozó spanyoljai és a szendrői bég felmentő seregének hírére feladta az ostromot, és visszavonult. Ez a momentum egyet jelentett János uralmának gyors hanyatlásával, ugyanis a magyar király kénytelen volt kinevezni Buda „hős megmentőjét", Grittit Magyarország kormányzójának.51 A 45 AT. XII. CLXXXV 171. 46 Uo. CCX. 189-190. 47 Bárdossy: Magyar politika im. 92-93. R. Várkonyi: Három évszázad im. 37. Hopp: Az „antemurale" im. 96. 48 AT. XII. CCLXXII. 252. 49 Uo. CCLXXXV, CCCVI. 261-262., 276-277. 50 (ford. Marczali Henrik) Marczali: Regesták im. 461. János ugyanígy Ferdinándra mutogatott, Id. AT. XII. CCCX., CCCLXII. 280-281., 331-353. 51 A cím mellé a komoly bevételt hozó máramarosi sóbányákat is átadta János. \
