Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
590 BOTLIK RICHÁRD szünet kieszközlésének feladatával, a követ már semmi hathatós diplomáciai eszközzel nem tudta visszatartani Szülejmán szultánt a hadjárattól.3 6 János hadserege 1529 májusában megszervezte Lippa környékének és a Maros-vidékének igazgatását, de — annak ellenére, hogy már 1528 végén elvágta az erdélyi szászokat az utánpótlástól — Ferdinánd király zsoldosaival, és a Bécshez hű seregtestekkel nem vette fel a harcot. Az 1531. évi krakkói alku megléte nélkül arra lehetne következtetni, hogy ez nem tudatos harci cselekmény volt, hogy János esetleg tartott egy újabb vereségtől. Egészen más állt azonban az esemény hátterében: János az utolsó pillanatokig megpróbált kivárni, és legfőbb tanácsadójával, Fráter Györggyel az oldalán új tervekről gondolkodott. A Cognaci Liga elvesztette a háborút, tehát számoltak azzal a lehetőséggel, hogy 1529-re Ferdinánd — V Károly keletre átcsoportosított seregeivel — akár le is győzheti a törököt. Szülejmánnak azonban esze ágában nem volt ellenséges csapatokkal a hátában hadakozni, így a halogató politikát folytató „szövetségese" helyett utasította az új — immár törökpárti — moldvai vajdát, Rare§ Pétert, hogy intézkedjen az ügyben. Valóban, a vajda 1529. június 22-én könnyűszerrel szétverte Török Bálintnak János által érintetlenül hagyott Ferdinánd-hű csapatait Brassó közelében.3 7 A merész tervből semmi sem lett, János augusztus 18-án tisztelgett Szülejmán mohácsi táborában a szultán előtt. Szeptember 8-án a török seregek 3 év után újra elfoglalták Buda várát, s átadták a Szent Koronát Jánosnak. János fél évig tartó erdélyi tétlenségét persze nem felejtette el a szultán, így — a velencei dózse törvénytelen fiát — Lodovico Grittit kinevezte a magyar király kincstartójának. Gritti — Ibrahim nagyvezír bizalmasaként — a Porta meghosszabbított keze és szeme lett, hiszen ezentúl ő intézte János pénzügyeit. 1529. október 25-én vonult vissza a török szultán hadserege Buda alól. János a török uralkodó által hátrahagyott 3000 fős katonai alakulattal kiegészülve rögtön nekilátott az értékes, és őrizetlenül hagyott felvidéki bányák elfoglalásához. Niklas Graf zu Salm ezúttal csak Esztergomig jutott zsoldosaival, mert az érseki városnál jelentős ellenállásba ütközött, és a tél is próbára tette csapatai mozgatását. János — a hadi cselekmények ellenére — továbbra is szorgalmazta a Ferdinánddal való megegyezést. I. Zsigmond 1529 karácsonyán kelt levelében üdvözölte János szándékát, hogy továbbra is meg akar egyezni ellenfelével: „Válaszolunk ugyanabból az okból felségednek, s ezt a legkegyelmesebb Ferdinánd királlyal is összeegyeztetném; ha ez megtörténne, más megbecsültek figyelmét tudhatnád magadnak, és semmit sem hagynánk figyelmen kívül az ügyben, ami a költségeket és a munka részét illetné,"3 8 A második remény: Poznan Úgy tűnt, 1530-ban végre megvalósulhat az, amit korábban Magyarországon sokak reméltek: miután V Károly császár sikeresen befejezte az itáliai háborút, 36 Bárdossy: Magyar politika im. 80-81. R. Várkonyi Ágnes: Három évszázad Magyarország történetében 1526-1790. I. kötet. Korona, Bp. 1999. 34-35. 37 AT. XIII. CCLIV 240. 38 AT. XI. CDXXXIII. 319.
