Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 55 hierarchiai emelkedéssel legalábbis rang tekintetében gyorsan leküzdött) tekintélybeli különbség szólt, sokkal inkább az, hogy udvarias körmondatok közé rejtve lényegi mondanivalójukat, kevésbé sebezhetőnek érezték magukat. A barátságos formalitásokat lehántva, ez feltétlen egyfajta látens feszültséget és fürkésző bizalmatlanságot jelez. Mályusz korai, németül fogalmazott leveleiben a kezdeti fenntartásait érzelemmentes semlegességgel leplező „Lieber Herr Kollege" formát alkalmazta partnere megszólításakor, majd éppúgy ennek magyar variánsát a (még említendő) nyelvváltást követően. Az épp Budapesten tartózkodó, s személyes megismerkedésüket indítványozó Valjavec irányába tett — némiképp motiválatlan — gesztusként értelmezhető, hogy 1937 őszétől megjelenik a valós tartalommal nem rendelkező „Kedves Barátom" használata. A Valjavec által írott levelek következetesen használt címzésformulája (Sehr verehrter / Hochverehrter Herr Professor) megmaradt egész 1940-ig, amikor is — habilitálván — immár ő is megengedhette magának, hogy a Mályusz által már évek óta alkalmazott (s persze üres) formának megfelelően maga is „Lieber / Sehr verehrter Freund"-dal kezdje leveleit. Addig azonban még az egyébként semleges „Herr Kollege" használatát is mellőzte. Végezetül — többször is említett — ambivalens viszonyuknak egy újabb síkon is szemléltethetővé tételére nyújt lehetőséget a levélváltások nyelvének áttekintése. Valjavec a hivatalos jellegű kapcsolatfelvétel követelményeinek megfelelően, s szemmel tartva a német tudomány, valamint a „Reich" politikai presztízs-szempontjait, konzekvensen németül intézte a Südost-Institut általa koordinált külföldi kontaktusainak ügyvitelét. A többi délkelet-európai partner mellett érvényes volt ez a Mályusszal kialakított és fenntartott korrespondencia esetében is.28 Mályusz a nemzetközi kapcsolattartás normáinak megfelelően, s hazája adottságait figyelmen kívül nem hagyható előzékenységgel, leveleit kezdetben nem anyanyelvén fogalmazta29 , idővel azonban mind fokozottabb súlyt fektetett arra, hogy a magyar nyelv tudatos használatával ne csupán a fiatal kollégája által I képviselt (és számára már az első levél fogadásakor is nyilvánvaló) offenzív német történetírói irányzat számára tegye egyértelművé tudósi öntudatát, de mint elkötelezetten nacionalista „magyar ember" is éreztesse partnerével a büszke német öntudat — esetleg irányába is demonstrálni akart — fegyverének teljes hatástalanságát. Sem tudósként sem magyarként nem érezte magát alacsonyabb rendűnek a német kultúrfölény propagálására (két világháború közti) munkásságát felépítő müncheni kollégája irányzata előtt, így az ezt külsőségeiben is demonstrálni akaró következetes nyelvhasználat alól 1937 nyarától (Visegrád, 1937. VII. 5.) már nem is tett kivételt. Az így előállott sajátos helyzet következménye volt, hogy bár mindketten otthon érezték magukat egymás anyanyelvében, a korrespondencia mindvégig párhuzamosan kétnyelvű maradt. * * * 28 Kivételt mindössze két magyar nyelven írott Valjavec-levél képez (Kistarcsa, 1938. VIII. 27., ill. München, 1942. III. 14.), mindkétszer olyan szituációban, amikor a még pályája elején járó szerkesztő-kutató valamilyen kéréssel fordul a már tekintélyes magyar tudóshoz (személyes találkozás, ill. egy a müncheni lap számára stratégiai fontosságú Mályusz-tanulmány ügye kapcsán), az alaphelyzet tehát eleve az ő oldaláról igényel a megszokott udvarias hangnemen is túlmenő gesztust. 29 A kapcsolat korai szakaszának németül írott levelei: Budapest, 1935. XI. 11., 1935. XII. 13., 1936. IX. 3., 1937. II. 9.
