Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 561 egy-egy egész telek után általában évente 1 forint járt a földesúrnak, a dubravicaiak is fizettek egy-egy egész telekre számítva évi körülbelül 50 dénárt. Itt viszont személyenként és naponta számolt az uradalom egy-egy ember munkájára 1 forintot. Nyilvánvalóan hallatlanul nagy teljesítményt jelző, hallatlanul nagy összeg volt. A szóban forgó munka természetét az urbárium nem írja le, ahogyan más robotban végzett tevékenységet sem szoktak részletezni. Csak az derül ki a szövegből, hogy a sándorfalubeliek és a másik négy, ebbe az egységbe tartozó falu lakói a szénégetők folyamatos működéséről kötelesek gondoskodni. Ez évente 640 napnyi munkát igényelt, és emellett kellett az érintett öt falu jobbágyainak ugyancsak az egész év során még 200 szekér fát szállítaniuk, valamint egy rétet kaszálniuk és betakarítaniuk. Ebből a két utóbbi tevékenységre, a szállításra és a rét művelésére néhány dénárt számítottak; szokványos feladat volt. Nem tudjuk azonban, hogyan, milyen szempontok szerint osztották el a munkát. Csak az bizonyos, hogy az öt faluban az urbárium szerint 5 özvegyasszony volt családfő, 59 telken pedig egy-egy, 3 telken két-két férfi családfőt írtak össze. Ha tehát a telken a családfő mellett szinte bizonyosan élő személyekkel nem számolunk, továbbá feltételezzük azt, hogy a korban szokásos módon a női családfőktől nem kívántak teljes értékű szolgálatot, és csak a férfi családfőket számítjuk, 62 férfi között oszolhatott el az évente 640 napos, nagy szakértelmet igénylő munka. Eszerint körülbelül évi 10 napot kellett rajta az egyes családfőknek, esetleg helyettük másoknak dolgozniuk. A másik két feladat nemigen adott ehhez hozzá — itt már a nőket is számítva — családonként évente 1 egész napot. A másik egység Lacfalu, Oroszfalu és Surgyafalu jobbágyai 466 napon végeztek napi 1 forintra becsült munkát. Ebből az urbárium 280 napra eső munkát úgy határoz meg, hogy tizennégy szénégetőben előállított faszenet vigyenek az üveghutához és a pénzverőházhoz, de a munka bizonyosan nem egyszerű fuvarozást, hanem a szénégetők felbontását és a faszén feldarabolását is jelentette. Fuvarozásra ugyanis az uradalmi tisztek szekerenként csak néhány dénárt számoltak, ebben a munkában viszont 1 forintjával számították az üveghutához és a pénzverőházhoz érkező szekereket. Emellett ezeknek a jobbágyoknak ugyancsak személyenként napi 1 forinttal számított munkára kellett évi 186 napon úgynevezett heteseket, nyilván szakembereket a pénzverőházban folyó munkához kiállítaniuk. A rájuk eső többi robot sokkal egyszerűbb volt, de sok részfeladatból állt. Hordtak tüzelőt a tüzelőmester házába és a vendégfogadóba, továbbá fát vágtak az üveghutához, és 100-100 napos néhány dénárra becsült, tehát szokványos munkával kaszáltak és takarítottak be egy rétet. Mindez a robot kötelezettség nem nagyon sok jobbágyra esett. Megint csupán az összeírt családfőket, de a telken élő más személyeket nem számítva, a munka 3 női és 74 férfi családfő között oszlott meg. így a 466 napot kitevő értékes robotból valamivel több mint évi 6 nap jutott a férfiakra; a női családfőket, illetve gazdaságaikat ennek a bonyolult munkának az elosztásánál valószínűleg nem vonták be. A 200 napnyi közönséges munkát is beszámítva viszont, aminél a női családfőket aligha hagyták ki, körülbelül évente 8 napnyi pontosan számon tartott robot, ezen kívül még némi más munka oszlott el a 77 személy, illetve családfő