Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

562 PÉTER KATALIN között. Lényegesen kevesebb, mint amennyivel az előző egység jobbágyainak kellett megbirkózniuk. A harmadik egység, Dubravica jobbágyai 1 forintra becsült munkát egyáltalán nem végeztek. Ők fát hordtak különböző épületekre, bányászati mellékterméket szállítottak el, rétet gondoztak, évente 2 szekeret küldtek Erdélybe bányafelszerelésért, és gondoztak egy rétet. Sokféle munkájuk értékét azonban a gondos uradalmi tisztek átszámították a napi 1 forintos egységre, és így 300 forintban határozták meg azt az összeget, amelyet a dubravicaiak robotjával megtakarítottak. Ha ugyanennél az átszámításnál maradunk, Dubravicán, ahol női családfő nem volt, 22 férfi családfőre esett az évente 300 napnyi értékes robotra átszámítható munka. Az uradalmi tisztek számításának logikája szerint egy-egy háztartásra nagyjából évi 18 nap jutott volna, ha a dubravicai jobbágyok nem aprócseprő munkákból álló robotot végeznek. A valóságban robottal töltött napjaik számát nem ismerjük. A robotban töltött napok száma szerint tehát csak az első két egység jobbágyainak terheit lehet összehasonlítani. A különbség igen jelentős volt: az első egységhez tartozó jobbágyok háztartásonként 10-11 napot dolgoztak évente a szénégetőknél, a második egységhez tartozók kötelezettsége évente 8-9 napot tett ki. A megkívánt szakértelem szempontjából viszont mind a három egység körülményeit ismerjük. Az első egységben, Sándorfaluban és a másik négy faluban a robotmennyiség döntően nagyobb része, a körülbelül 10-11 napra eső munkából 10 napnyi volt a nagy értékű, bizonyosan nagy teljesítményt igénylő robot. Lacfalu és a hozzá tartozó másik két falu jobbágyainak robotjából háztartásonként évi 6 napnyi volt igen értékesnek ítélt munka, míg 2-3 napra közönséges munka esett. A harmadik egységben végül, a dubravicaiaknak egy napot sem kellett nagy értékű robottal tölteniük. Ezek szerint kilenc egymással szomszédos falu közül egynek a jobbágyai leélhették az életüket úgy, hogy mezőgazdasági jellegű munkán kívül soha más tevékenységet nem végeztek, öt falu jobbágyainak többsége viszont, akár a családfők, akár olyan családtagok, akiket a szénégetők folyamatos működtetésére kiállítottak, a mezőgazdasággal semmilyen kapcsolatban nem álló munkán robotolt rendszeresen, három faluban végül a jobbágyok egy része ilyen, szakértelmet igénylő robotban, másik része közönségesnek számító robotban dolgozott ugyancsak rendszeresen. Mindennek, ahogyan már jeleztem, a telekhez semmi köze nem volt. A robotot a falvak egységeire kirovó urbárium szerzője egy szót sem ejt arról, hogy a munkát milyen szempontok szerint kell elosztani, vagy milyen alapon állítsanak ki az egyébként főfoglalkozásban földművelő jobbágyok közül nagy értékű ipari munkára alkalmas embereket. Én egyrészt azért számítgattam a robotterheket családfőkre bontva, mert az urbáriumból őket ismerjük. A családfők szerepelnek az összeírások szövegében, vagyis ők minden vitán felül léteztek, szemben azokkal a személyekkel, akiknek a jelenlétét a telkeken kétségtelenül fel lehet tételezni, de sem számukat, sem férfi, illetve nő voltukat nem ismerjük. Emellett az is kétségtelen, hogy a számba vett személyeknek — mint családfőknek — munkaképes embereknek kellett lenniük. Bizonyosan tudtak fizikai munkát végezni.