Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

JOBBÁGYCSALÁDOK ÉLETVITELE A 16-17. SZÁZADBAN 551 volt, a sokszínűségben egységet látott, és az örökös jobbágyság idejét tette a 16-17. századra.8

Szabó István iskolateremtő munkássága nyomán születtek monográfiák és alapvető tanulmányok a magyarországi jobbágyság 16-17. századi történetéről. Ennek az időszaknak egységes kezelése mellett is, ellene is szólnak érvek. Ellene szólnak azok, amelyeket a történelem periodizációjával általában, különösen pedig századokra bontásával szemben fogalmaztak meg. Ezek az érvek Marc Blochnak a „korok szolidaritásá"-ról szóló tételére mennek vissza.9 О maga tényleg nem alkalmazott a történelem leírásában időbeli megszakításokat. Ennek ellenére — mert nem volt skolasztikus — mintegy megengedően írt a korszakokban gondolkozás csábító kényelméről, és ezzel tankönyvekbe is bevett érvet szolgáltatott azoknak, akik nem a periodizációval mint olyannal, csak a rossz periodizálással harcolnak.10

Kérdés azonban, hogy van-e rossz, illetve jó periodizáció. A 16-17. századot homogén korszaknak tekintő szemlélet ellen szól továbbá, méghozzá nyomatékosan, Pach Zsigmond Pál koncepciója. О azon az állásponton volt, hogy a magyarországi fejlődés körülbelül a 16-17. század fordulójáig a nyugat-európaival párhuzamosan haladt, majd megtört. Az „elkanyarodás" fogalmával szokták ezt a modellt, aminek igen nagy hatása volt, összefoglalni.11

Sűlyára jellemző, hogy nagyon eltérő szemléletű és különböző korokkal foglalkozó történészek is elfogadták. A legjellemzőbb példa Szűcs Jenő és Hanák Péter esete. Alkatilag és történelemszemléletüket tekintve sem hasonlítottak egymáshoz, mégis volt egy közös fellépésük az „elkanyarodás" jegyében.1

2 Az ügynek manapság, amikor Európa problémája a politikai beszédből átkerült a társadalomtudományok diskurzusába, jóformán reneszánsza van. Pach Zsigmond Pál és kortársai, akik annak idején, az 1960-as évek során a nemzetközi tudományosságban a kontinens tagolódásával kezdtek foglalkozni, igen lényeges problémát vetettek fel. Ma, amikor a demokrácia léte vagy nem léte oldaláról vitatják a különböző régiók, illetve Europa-részek létezésének vagy nem létezésének kérdését, feltűnő, hogy ők valamennyien gazdaságtörténészek voltak. A gazdaságban fogtak meg valamit, amit aztán Szűcs Jenő világhírű „régiók" könyvében még jóval az ügy mai aktualitása előtt tárgyalt a szellemiek, illetve a demokrácia létét kutatva általános érvényűén.1

3

О is valamikor a 17. század fordulóján jelölte ki Európa különböző részeinek szétválását. Vagyis nem tekintette a 16-17. századot egy korszaknak. Én magam többször jelentettem ki személyes megszólalásban vagy írásban, hogy a 16. és a 17. század között lényeges eltérést látok. Az ugyanis a kutatói 8 Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Értekezések a történeti tudományok köréből XXVI. 4. Budapest, 1947. (Alább: Szabó: Örökös jobbágyság) 9 Marc Bloch: A történész mestersége. Budapest, 1996. 32-40. 10 David, Hacket Fischer: Historians' Fallacies. Toward a Logic of Historical Thought. Harper and Row, 1970. 145. 11

A koncepció első kifejtése: Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XVII. században. Budapest, 1963. 12

Szűcs Jenő - Hanák Péter: Európa régiói a történelemben. Előadások a Történettudományi Intézetben. Budapest, 1986. 13

Szűcs Jenő: Európa három történeti régiójáról. Budapest, 1983. Sok kiadása volt, és sok nyelvre lefordították. (Alább: Szűcs: Régiók)