Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Péter Katalin: Jobbágycsaládok életvitelének különbözőségei az örökös jobbágyság korában; 16-17. század 549

552 PÉTER KATALIN tapasztalatom, hogy a 16. századra, amit Magyarországon gyakorlatilag 1526-tól számítunk, minden borzalom ellenére is a szellemi lendület volt jellemző. A következő időszak pedig, nagyjából a tizenöt éves háború lezárásától, 1608-tól kezdődően az én személyes érzékelésem szerint a gazdasági és szellemi romlás kora volt.1

4

Ez voltaképpen közel esik Pach Zsigmond Pál koncepciójához. Mindezzel szemben az a véleményem, hogy a jobbágyság történetében a Szabó István által meghatározott korszakot el kell fogadni. Mellette szól mindenek előtt a tudós sok évszázadot átölelő művén alapuló tekintélye. Mindent tudott a parasztokról. írt a falvak 13. századdal kezdődő kialakulásáról, és írt nemcsak Kossuth Lajos és a jobbágyfelszabadítás viszonyáról, de a parasztság kapitalizmus kori átalakulásáról is. Tudnia kellett, hogy ez alatt a hosszú idő alatt mikor alakultak ki periódushatárok. Ha használunk egyáltalán időbeli tagolást, márpedig praktikus okokból ez a kényelmes, a jobbágyokat tekintve Szabó Istvánnak igaza van. Más jelenségeket lehet más időhatárok között tárgyalni, de megszoktuk, hogy legalábbis a jobbágyok történetében egy korszaknak tekintsük ezt a két évszázadot. Emellett felvetem a 16-17. századnak egy bonyolultan egységet, illetve megosztottságot teremtő tulajdonságát is. Ez a tulajdonság a földesúri bíráskodás működése. Erdélyben megmaradt az a középkori gyakorlat, hogy a földesúri függésben élő emberek peres ügyeiket a megyei törvényszékre, esetleg még magasabb fórumok elé vihették, míg a királyi Magyarországon ez a jog a 16. század folyamán megszűnt.1

5

A török hódoltságba került terület lakossága pedig az oszmán jogszolgáltatás szervezetébe tagolódott be.1

6

Gyakorlatilag tehát, bár a fejlődés folyamatossága egy-egy terület szakértőinek egybehangzó véleménye szerint nem szűnt meg, a királyi Magyarország jobbágysága és mindenki, aki a birtokos joghatósága alatt élt, a másik két országrész hasonló státusú lakóinál közvetlenebb vagy szorosabb földesúri függésbe került. Legfelsőbb színtű törvényhatósági fórumuk az űriszék lett. A királyi Magyarországon feltűnő továbbá az, hogy a központi hatalom egészen a Rákóczi szabadságharc leverését követő időkig földesúr és jobbágy viszonyába nem szólt bele. A királyi országgyűlések hoztak időnként törvényeket a jobbágy költözéséről vagy a kiszabható munkajáradék mértékéről. Ezek azonban, éppen úgy, ahogyan a hírhedt 1514-es törvény is, a birtokosok belügyének mutatják a földesúr-jobbágy viszonyt. Megalapozott vélemény szerint vezettek oda, hogy a jobbágy a nemesség egyetemének tulajdonává vált.1

7 Ilyen értelemben a 16-17. század, illetve nagyjából ez az időszak a királyi Magyarországon a jobbágy közvetlen földesúri függésének homogén periódusa. Az úrbérrendezés fog új korszakot nyitni. Akkor már — különböző uralkodói jogo-14

Péter Katalin: Lendület és megtorpanás Sárospatakon. Egy példa a 16. és a 17. század közötti különbségre: Gazdaság, társadalom, történetírás. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Budapest, 1989. 115-124. 15

Úriszék XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. Budapest, 1958. 13-15; A gyalui vártartomány urbáriumai. Bev. kiad. Jakó Zsigmond. Kolozsvár, 1944. XXVIII-XXIX; Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Budapest, 1954. 8. 16

Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. Budapest, 1995. 118-131. 17

Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767. Budapest, 1969. 316-366.