Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
544 ERDÉLYI GABRIELLA „Egy pap halála felől, akinek meggyilkolását én okoztam, jóllehet a töredelmet és a gyónást elvégeztem, az elégtételt érte még nem teljesítettem, de bármiképp is történt halála, kérem Isten kegyelmét, hogy bocsásson meg nekem, hogy lelkem ne jusson büntetésre. És kérem ezért vitézlő Szecsődi Tarródy Bertalant, társamat és Rumi László barátomat, hogy ez ügyben tárgyaljanak, és a másik féllel létrejövő megegyezés szerint a vérdíjat — birtokaim örököseivel együtt — fizessék ki." 13 Az elégtételt talán betegsége miatt elvégezni nem tudó férfi méltán aggódott a lelkéért: ugyan az egész életét bűnben töltött ember is megmenthette lelkét az utolsó pillanatban az örök kárhozattól, a tisztítótűz várt arra, aki a gyónási elégtételt nem teljesítette. Éppen ezért sürgető volt, hogy a purgatóriumi szenvedéseket lerövidítendő erre minél előbb sor kerüljön. A mulasztással távozók e kötelességük utólagos végrehajtását végrendeleti végrehajtóiktól és örököseiktől kérték,11 4 amit a közbenjárás intézménye alapján maga az egyház is ajánlott.11 5 A haragosok végső kiengesztelése persze már nemcsak az utolsó áldozáshoz és a tűlvilági boldoguláshoz volt szükséges, de az adósságok kétirányú rendezésével (a kintievők behajtásával és a tartozások megadásával)11 6 egyetemben a hátramaradt rokonok és barátok e világi boldogulása is ezt kívánta. A kölcsönösség elve pedig olyannyira a társadalmi viszonyok és mentalitás mélyén gyökerezett, hogy mindez a kora újkorban — társadalmi rétegeken és felekezeteken átívelően — változatlanul a halál körüli rítusok részét képezte.11 7 Ezzel együtt természetesen olyanok is voltak, akik a kiengesztelődést kizárólag a halálos ágyukon, az örök kárhozat árnyékában (vagy ott sem)11 8 érezték sürgetőnek. A körmendi kolostor ügyében nyilatkozó tanúk között is voltak né-113 MOL DL 20899 [1500-1521]. Hermán kegyes adományai a hermáni és bükaljai templomoknak, illetve a monyorókeréki pálosoknak, akiknél apja mellett választott örök nyugvóhelyet, a templomok építésére, illetve díszítésére 100 forintra rúgnak összesen. 114 Robert N. Swanson: Religion and Devotion in Europe, с. 1215-c. 1515. Cambridge, 1995. 36. Vo. a pozsonyi polgárok végrendeleteivel, akik az általuk el nem végzett zarándoklatok („ain kirchfart [...] die ich schuldig bin") elvégzését szintén örököseikre és végrendeleti végrehajtóikra bízták. T. Ortvay: i. m. II/4. 388-389. 115 Temesvári P.: Pom. Quad. I. 41. Z: „si ipse in vita non potuit satisfacere, debet in testamento restitutionem legare et heredibus iubere, ne et illi damnentur." Uo. I. 45. sermo de satisfactionis necessitate per se vei per alium implende, X: quando non potes per teipsum penitentiam implere precipue in mortis hora, dispone ex bonis tuis ut alter faciat pro te." ne Mivel az adósságrendezés szinte minden végrendeletben megtalálható, ezért itt csak egy körmendi példát idézek: Körmendi István végrendelete, 1429. Az adósságok rendezésének indoklása: „quia sibi obiigor ac teneor, ne condescendant similiter animam meam." Házi Jenő-. Sopron szabad királyi város története. II/6. Sopron, 1943. 90. 117 Ld. pl. főúri végrendeletre: „az andras deákon en mieltem uala ualami nyomorúságot kyt tud hozzumezei balas arrul es kerlek tegyetek elegest wneki es boczanatot keryetek w tőle [...] uadnak továbbá ualami zemelek kyknek en bántást tottem ezeket hog mind engezthelyetek es boczanatot keryetek tulok". Homonnai István végrendelete, 1540. Középkori leveleink (1541-ig). Szerk. Hegedűs Attila-Papp Lajos. Budapest, 1991. (Régi Magyar Levéltár 1.) no. 211. Hasonló mezővárosi példákat idéz az úriszéki peranyagból Kristóf Ildikó-. „Rendeld el házadat, mert meghalsz". A végrendelet készítés normái és formái a 16-17. századi magyarországi falvakban és mezővárosokban. In: Démonikus és szakrális világok határán. Szerk. Benedek Katalin-Csonka Takács Eszter. Budapest, 1999. 521-556, 544. 118 A síron túli haragtartásra példa az örökség ügyében apjával vitában álló leány esete, aki nem megy apja betegágyához, mondván, „es az Isten kwe ne uigye ez uilagból, medigh megh nem wntattya magat minden emberrel" - így ez a kivétel is a megbékélés és adósságrendezés követelményének általánosságát erősíti. Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Kiadja Varga Endre. Budapest, 1958. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 5.) 152 (1618).
