Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
GYÓNÁS ÉS ÁLDOZÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 539 szerint is a hit lényegét érintő súlyos kérdésről volt szó, ennél is jobban mutatja ebből eredő félelme, betegsége és kétségbeesett cselekedetei. 4. A szentségek szerepe a békesség helyreállításában A méltatlanul áldozó és áldoztató Márton papot rossz lelkiismeret gyötörte, akárcsak Mindszenti Lukácsot, aki ezért nem járult az oltáriszentséghez. Érdemes talán újra felidéznünk az áldozás elmulasztását indokló szavait: „Lelkiismeretének ugyanis úgy tűnt, hogy amíg ellenségeivel meg nem egyezik, nem szabad az oltáriszentséget magához vennie, de amint meg tud velük egyezni, azonnal áldozni akar." A hollósi kisnemes tehát a nyugodt lelkiismeret, a méltó szentáldozás feltételének azt tartotta, hogy ellenségeivel előbb megegyezzen. Ez bizonyára azokra az ellenséges viszonyra hivatkozó nem áldozók megfontolásaira is igaz, akik az indoklásnak nem látták szükségét, helyzetük és indokaik magától értetődő voltát sejtetve ezzel: akinek ellensége van, az nem megy áldozni. A méltó áldozás feltételei között a klarisszák kódexében ugyanakkor ezt olvashatjuk: „Meltan tilta xps ez zentsegnek vetelet az íreggoctol es a haragosoctol monduan Nem vennie fiaknac keneret es vetni az ebeknec". Ugyanitt az ismérvekről: „Negedíc íeg kíbol megh esmerod ha melto vag ez zentsegnek vetelere ez mícoron azt esmerod magadba / hog az ellenod vetkozonec ellene zíuedbe semminemű gúlosegot es haragot nem tartaz / De ha meeg ennel nagobban vetkozot volna ellenod eztes kez volnál megbo[cs]atnod / Azért hog a kegelmes isten attennon bínodet bo[cs]assa meg".84 A különbség a két felfogás között szembeötlő. Mindszenti Lukács a megegyezést, azaz az ellenséges viszony gyakorlati rendezését, a teológus a szív megbocsátását tartja a szentség méltó vételéhez szükségesnek, a népi felfogásban ismételten a lelki és a fizikai, a belső és a külső szoros összefonódását tükrözve ezzel. Mivel azonban Lukács bizonyára nem olvasott kódexeket, gondolkodása megértése érdekében érdemes közelebbről szemügyre vennünk a teológus és a falusi kisnemes közötti közvetítő csatornákat és a rajtuk átjutó üzeneteket, a) „Békességet hagyok rátok. Az én békémet hagyom nektek" (János 14, 27. nagycsütörtöki evangélium) Temesvári Pelbárt már a hívek közös áldozását előkészítő negyvennapos böjt és penitencia legelején a harag elbocsátására, vagyis egyezségre és békességre intett.8 5 A társadalmi béke üzenete ezt követően a megbánandó-meggyónandó bűnök szószékről hirdetett számbavétele során is sokakhoz eljuthatott, különösen a harag és gyűlölködés halálos bűnei kapcsán, Krisztus szavainak idézésével: „Ha meg nem bocsátotok egymásnak, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."8 6 A közösség egységének helyreállítása pedig a liturgikus év legsűrűbb időszakában, vi-84 Nádor-kódex i. m. 1, 39. 85 Temesvári P: Pom. Quad. I. 1. N. 86 Máté 6, 15. Idézi Temesvári P\ Pom. Quad. II. 22. T. sermo de periculosissimo vitio ire, dominica tertia quadragesimae. Érdekes a haragtartás veszélyeinek kánon- és világi jogra együttesen hivatkozó bizonyítása is: „herens non servans testamentum defuncti exhereditandus est [...]. Sed quia Christus legavit hereditatem celestem illis, qui observant charitatem et pacem fraternam, ideo iustum est, ut exheredetur et damnetur is, qui iram tenuit."
