Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
GYÓNÁS ÉS ÁLDOZÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN 531 gyónásra — legalábbis a már említett Szentpéteren és Nagyszentpálon — a nagyhéten került sor, s a gyóntatónak minden telkes férfitól egy dénár, az asszonyoktól pedig egy kenyér járt.34 A híveknek azért volt praktikus a nagyhéten gyónni, mert így az közel esett az áldozáshoz. Az egyház ugyanakkor arra buzdított, hogy a nagyböjt során minél korábban tisztuljanak meg bűneiktől.3 5 Az 1460-as lőcsei zsinat például arra utasította a plébánosokat, hogy a nagyböjt első felében mindennap egy alkalmas órában harangozzanak, ezzel jelezvén a híveknek az aznapi gyóntatás idejét. A korai gyónásra elsősorban azért lett volna szükség, hogy a plébánosok a püspöki, netán pápai abszolúciót igénylő bűnöket, amelyek sorát a nagyböjti vasárnapokon a szószékről hirdették, időben kiszűrhessék. Ennek ellenére sokan a nagyböjt második feléig, végéig halogatták éves bűnbánati kötelességük teljesítését. Legalábbis erre utal, hogy büntetéssel csak azokat sújtották, akik ezt még ekkor sem végezték el.3 6 Azt már nehezebb megállapítani, hogy a hívek széles rétegeire mennyire hatott a papság azon intése, hogy a kötelező minimumot meghaladva minél gyakrabban tartsanak bűnbánatot és gyónjanak.3 7 Mindenesetre a számos gyóntatóválasztási kérelem, az elsősorban a főurak és a városi polgárság körére jellemző magángyóntatói intézmény gyakori gyónásra enged következtetni.3 8 Az oltáriszentség rendszeres vételét azonban maga az egyház sem javasolta, kizárólag azt, 34 MOL DL 14548 (1452). Az 1500-ban Magyarországon a török elleni hadjárat céljaira meghirdetett búcsú során kiadott királyi utasítás öt dénárban korlátozta a gyóntatásért elfogadható ajándék értékét. Borsa G.: i. m. 254. Ld. még Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. (Győregyházmegye múltjából VI.) 334. 36 Ld. Temesvári Pelbárt gyónással kapcsolatos példázatait, pl. Pomerium sermonum Quadragesimalium (= Pom. Quad.) I. 12. N. Az alábbiakban a késő középkori egyházi-papi álláspontok, nézetek jellemzésére Temesvári Pelbárt Pomerium című prédikációminta-gyűjteményét azért választottam, mert ezt — akárcsak a Stellariumot — a simplex populusnek prédikáló egyszerű papok használatára szánta, s több tucat kiadást megért. (Vö. Pom. Quad. I. 28. D: „Predicta mysteria de confessione sufficient, aliis que non pertinent ad sermonem populärem omissis'.) Népszerűségét — Laskai Osváthoz mért — közérthetősége is magyarázza. Példázatai és fejtegetései laikusoknak készült kódexeinkben is visszaköszönnek. Vö. Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik". Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Budapest, 1984. 98-103.; Horváth Cyrill: Pelbárt és codexeink. Budapesti Szemle 65 (1891) 382-400. Guillelmus Parisiensis itthon szintén széles körben ismert postillái, amelyek a Biblia ad litteram magyarázatához készültek kifejezetten tudatlan papok számára, alkalmasabb forrása lehetne a vizsgált kérdésnek, de ennek sajnos egyetlen fennmaradt hazai példánya sem ismert ma (ami azért némileg kétségbe vonja korabeli ismertségét is). Vö. Tarnai A.: i. m. 70, 171. A gyakori gyónás sürgetését tekintve vö. W. David Myers: „Poor, Sinning Folk". Confession and Conscience in Counter-Reformation Germany. Ithaka and London, 1996. 40—15. 36 Sacra Concilia i. m. I. 193. A zsinati könyv — esztergomi mellett sziléziai — forrásaira ld. Erdő P.: i. m. 41-53. 37 Az 1450-es esztergomi zsinat kiegészítő (majd a későbbiek által átvett) határozata: „Illud postremo adiicimus, quod sacerdotes plebes sibi commissas frequenter ad confessionem et ad penitentiam moneant et hortentur." Dankó, Constitutiones, 6. Vö. A veszprémi egyház, 58.; Temesvári Pelbárt szintén a gyakori gyónást sürgeti. Pom. Quad. I. 35. sermo de confessione frequenter facienda pro gratia amplianda. Antoninus Florentinus domonkos szerzetes, firenzei érsek a 15. században itthon is népszerű gyóntatási kézikönyvében (Confessionale) a havonkénti gyónást ajánlja. A könyvet 1477-ben Budán is kinyomtatták (RMNY 3). Ld. Peter Browe: Häufige KommVinion im Mittelalter. Münster, 1938. 41. Vö. Johannes Dietterle: Die Summae confessorum (sive de casibus conscientiae) -vom ihren Anfangen an bis zu Silvester Prierias. Zeitschrift fur Kirchengeschichte 24 (1903) 353-363. 38 A bevezetésben említett kérelmeken kíviil ld. Theodor Ortvay: Geschichte der Stadt Preßburg. II/4. Pozsony, 1903. 397-398.
