Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Erdélyi Gabriella: Gyónás és áldozás a késő középkorban 525
532 ERDÉLYI GABRIELLA hogy egynél gyakrabban, vagyis évente kettő-négy alkalommal a nagyobb ünnepeken áldozzanak.3 9 Ezt az álláspontot jól tükrözi az az 1515-ös veszprémi utasítás, amely a szent ostya tiszteletének fokozása révén a gyakori — elsősorban női — áldozók távoltartására inti az alsópapságot.4 0 Az óvatosság okaira az alábbiakban keressük a választ. 3. A közvetítők befolyása a szentség hatékonyságára Kencz Lászlónak halálos ellenségei voltak, apja szerint húsvétkor mégis meggyónt, míg áldozásáról nem esik szó. Helyzete kísértetiesen hasonlít ahhoz, amiről néhány körmendi tanú is beszámol. Bíró András nádasdi jobbágy a bíróság előtt úgy nyilatkozott, hogy „gyónt idén, de ádáz ellenségei miatt nem vette magához az oltáriszentséget".4 1 Borsos Miklós sáli jobbágy nem mulasztása hátteréről, hanem jövőbeli szándékairól beszélt: „gyónt idén, de nem vette magához az oltáriszentséget, mivel ma nem volt a faluban plébános, de szeretne áldozni."42 A legizgalmasabb azonban Mindszenti Lukács hidashollósi nemes esete, aki részletes bepillantást enged társadalmi és szakrális cselekedetei logikájába: „gyónt ebben az évben, mégsem vette magához az oltáriszentséget bizonyos ellenségei miatt. Lelkiismeretének ugyanis úgy túnt, hogy amíg ellenségeivel meg nem egyezik, nem szabad az oltáriszentséget magához vennie, de amint meg tud velük egyezni, azonnal áldozni akar."4 3 Talán nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy az ellenségeskedés, többnyire valamiféle szomszédsági vagy rokonsági-örökösödési konfliktus a húsvéti áldozásmulasztás jellegzetes oka volt. Erre utal az a valószínűleg nem véletlen hiányosság is, hogy éppen annak a nádaljai jobbágynak az utolsó gyónása-áldozása maradt ki a jegyzőkönyvből, aki ugyanakkor vallomásában az ágostonosok életére vonatkozó tájékozatlanságát azzal magyarázza, hogy nemigen járt Körmenden, mivel 39 A hívek ritka áldozása mellett az egyház sokszor azzal érvelt, hogy elég, ha papjaik mindennap áldoznak értük, amely által a papság Krisztusi szerepe erősödött, és a laikusok és a papság közötti különbség élesebbé vált. M. Rubin-, i. m. 50. 40 „sacerdotes administratione tanti sacramenti et communionis divinitatis sint accurati et circumspecti, ut populus imperitus percepturus tam venerabilissimam eucharistiam accedat non tantum veneraturus, sed et tremebandus. Imprimis non per fractiones seu frusta sacerdotes vivum et caelestem panem porrigant et dispensent fidelibus Christianis, sed per parvas formas circulares, quae propter venerationem et cautionem ad evitandas fréquentes magis conveniat." A veszprémi egyház i. m. 98. (kiegészítés). Vö. A. Florentinus: i. m. 24 (a gyakran gyónni kívánó nőket röviden és nyilvánosan kell gyóntatni). Ld. még W D. Myers: i. m. 35, 38.; Caroline Walker Bynum: Women Mystics and Eucharistie Devotion in the Thirteenth Century. In: Uo: Fragmentation and Redemption. Essays on Gender and the Human Body in Medieval Religion. New York, 1992. 119-150. 41 „esseque confessum anno presenti et non accepisse sacramentum Eucaristie propter certos suos inimicos, qui sibi essent infesti". BAV Barb. Lat., vol. 2666, fol. 93r. 42 „esseque confessum anno presenti, sed non accepisse sacramentum Eucaristie, ex quo non habuissent plebanum in dicta possessione ipsorum hodie, tamen vellet accipere sacramentum Eucaristie". BAV Barb. Lat., vol. 2666, fol. 81v. 43 „esse se confessum anno presenti, tamen non accepisse sacramentum Eucaristie propter certos suos inimicos, quos haberet. Non enim visum fuisset consciencie sue, ut interim deberet accipere sacramentum Eucaristie, quousque concordaret cum ipsis inimicis suis, tamen quamprimum cum eisdem concordare posset, statim vellet accipere sacramentum Eucaristie". BAV Barb. Lat., vol. 2666, fol. 59v.
