Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 49 bevonása (s ezáltal a tudományos életben megkapaszkodni vágyó lap nemzetközi legitimálása) céljából a szerkesztő fokozott figyelmet fordított arra, hogy szerteküldött toborzóleveleiben, majd később, a közreműködőkészségüket visszaigazoló potenciális partnerekkel fenntartott kontaktus gondos ápolása során mindenkor a folyóirat „nyílt szemléletmódját" és „streng wissenschaftlich" jellegét hangsúlyozza.15 Mint a soron következő levélváltások igazolják, nem riadt vissza attól sem, hogy amennyiben a leendő munkatársi gárda egyes tagjainak személyes ellentéteiről értesülése volt, azokat hibátlan taktikai érzékkel saját céljai szolgálatába állítsa, s esetleg egymás ellen kijátszva a rivalizálókat16 (önmaga részéről mindig pártatlanságot mutatva, ám szimpátiájáról feltétlen az adott személyt biztosítva) a rájuk bízandó feladat vállalásának mindkettejüket megnyerje. Az alapvetően bizalmatlan, s a müncheni vállalkozással szemben fenntartásokat tápláló délkelet-európai tudósok közé tartozott a magyar történetírás vitatottságában is megkérdőjelezhetetlen tekintélye, Mályusz Elemér (1898-1989).17 Megnyerése épp ezért tűnt az elfogadottságát őáltala is prezentálható lap számára igazi fegyverténynek, s egyben a szerkesztői találékonyság és taktikai érzék érdemi próbájának. A Südostdeutsche Forschungen közreműködői gárdájá-15 Az 1935/36 folyamán, a lap elindítása körüli szervező munkálatok idején Valjavec által nagy számban szétküldött egyenfogalmazványú levelek minden esetben e formulákat ill. szófordulatokat alkalmazva igyekeztek előre eloszlatni a Südostdeutsche Forschungen irányvonala kapcsán esetleg felmerülhető aggályokat. 16 Ez — a korszak német politikájára általánosan is jellemző — taktikai eljárás Valjavec kapcsolatrendszerében a Szekfű és Mályusz közötti konfliktus kiaknázásában jelentkezik leglátványosabban. A felektől igyekszik a másikra nézve denunciáló megjegyzést, vagy akár az ellenfél munkásságát tudományos megalapozottsággal vitató tanulmányt kicsikarni. Tekintve, hogy mindkét magyar történész (igaz saját, s egymáséhoz képest is eltérő szellemi indíttatása okán) szemben állott a müncheni szerkesztő által követett német szempontrendszerű népiségtörténettel, e szakmai bírálatok megfelelő alkalommal Valjavec számára is kijátszható adut jelenthettek ellenükben. Olyat, amivel megkímélhette magát a két elismert szaktekintéllyel való vitába keveredés kockázatától (ezt nekik tartva fönn), s amellyel más minőségben, a civakodó felek közti közvetítő előnyös és kívülálló pozíciójában tűntethette fel saját szerepét. A két rivális erkölcsi tartását, s ugyanakkor szakmai felelősségérzetüket jelzi, hogy Valjavec ismételt felkéréseire sem voltak hajlandóak a külvilág elé tárni a magyar történész-társadalmat megosztó belső frontvonalakat. Egymás iránti mély ellenszenvükre csupán a másik fél ismételt „piszkálódásait" [Váczy Péter kifejezése - O.L.] a hazai sajtóban visszautasító — rendszeresen megküldött — dokumentáció, valamint a levelek szövegében előforduló utalások alapján derül fény. A két magyar történésszel váltott leveleiben Valjavec taktikus módon igyekezett minél több „magas labdát feladni", s ily módon egymás ellenében karakán állásfoglalásra ösztönözni kollégáit. Ezzel a módszerrel olykor sikerült is eredményt (pl. a riválisra vonatkozó gúnyos megjegyzést) elérnie. Asztalos Miklós könyvének [A nemzetiségek története Magyarországon. Budapest, 1934 ] Valjavec által készített recenziója [Zur Geschichte der Nationalitaten in Ungarn. In: Neue Heimatblätter 1 (1935/36), 321-327.] kapcsán pl. a következő — nyilvánvalóan Mályuszra vonatkozó — megjegyzést ejtette el Szekfű: „Az Asztalos-ismertetés formáját tekintve pompás kis darab, tartalmilag igen mélyreható elemzés a különböző magyar álláspontok (mint bizonyára tudja, legalább kettő ismeretes köreinkben, az Asztalos ill. 'Herr Omnes' által képviselt, valamint a miénk) és a német vélemények vonatkozásában." (Kiadva: Nehring (1991), 29.) 17 Mályusz munkásságához lásd: Thomas von Bogyay: Elemér Mályusz (22. VIII. 1898 - 25. VIII. 1989). In: Südost-Forschungen 49 (1990), 365-369., Pál Engel: Elemér Mályusz (22. August 1898 - 25. August 1989). In: Ungarn-Jahrbuch 18 (1990), 337-338., Jakó Zsigmond: Mályusz Elemér. In: Magyar Tudomány 35 (1990), 100-102., Engel Pál: Mályusz Elemér (1898-1989). In: Történelmi Szemle 1989., 3-4. sz., 310-311., ill. legújabban Erős Vilmos: A Szekfű-Mályusz vita. Debrecen, 2000. (Csokonai Új História Könyvek).
