Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43
50 OROSZ LÁSZLÓ nak Mályusszal való gazdagítása ugyanis — az alapvető elvi szembenállás dacára — nem látszott eleve reménytelen próbálkozásnak. Valjavec előtanulmányai, ill. időközben napvilágot látott kutatási eredményei fogadtatása folytán tisztán látta a magyar történetírás berkein belül feszülő törésvonalakat, s azt is jó érzékkel sejtette meg, hogy a magát kirekesztettnek érző, s belső indulatoktól is tüzelt magyar kollégája számára épp azokon a területeken kell fórumot kínálnia, ahol az a hivatalos felfogástól eltérő, esetleg szándékosan azzal szemben megfogalmazott tézisei alapos kibontásának lehetőségét látja. Kettejük levelezésének — mint látni fogjuk — mindvégig állandó vezérfonala marad Mályusznak a magyar történettudományon belüli úttörő (ha tetszik békebontó) szerepe, s az is végig nyilvánvaló, hogyan próbál Valjavec — egy szerkesztőtől el nem ítélhető módon — saját lapja számára tőkét kovácsolni a Mályusz által időről-időre kirobbantott polémiák tudományos lecsapódásából. Valjavecnek azonban arra is tekintettel kellett lennie, hogy a magyar szaktekintély nemcsak saját kollégáival fenntartott nexusa terén ásott — némely esetben áthidalhatatlannak bizonyuló — lövészárkokat, de a müncheni lap által felvállalt német népiségtudományi szemlélettel szemben is kiélezte fegyvereit.18 Az ezen a téren tanúsított előzékenység és tapintat, a német álláspont olykor szembeötlően konfrontativ, sarkos megállapításainak szalonképessé tétele, ám ugyanakkor Mályusz közismerten nyers (Valjavecnek egy Szekfű Gyulához írott levelében „rücksichtslos"-ként aposztrofált19 ) stílusának és nem kevésbé nacionalista elkötelezettségének tolerálása, valamint a levelezésük során időnként kitapintható feszültségek nagyvonalú feloldása ismételten Valjavec szerkesztő-koordinátori kvalitásait példázza. A népiségtörténeti kutatásnak német ill. magyar szemléletmódú (ennek megfelelően az adott nemzet érdekeit prioritásként kezelő) eltérő megközelítéséből fakadó — már említett — alapvető elvi szembenállás ellenére az együttműködés mindkét fél számára gyümölcsöző eredményekkel is kecsegtetett. Valjavec- i nek a rábízott lap nemzetközi elfogadtatását, ill. az önnön szakmai előmenetelé- , nek útját minél kiterjedtebb kapcsolatrendszer kiépítése által kikövező motivációit már ismerjük. Azonban — ha ambivalens módon is, de — Mályusz számára is , fogódzót, s törekvéseinek hazai legitimálása szempontjából nemzetközi visszaiga-18 Vö. Az űj német nacionalizmus történetírása. In: Magyar Szemle 15 (1932), 241-253., Három folyóirat. In: Századok 68 (1934), 45-65., A mai német történetfelfogás és a magyarság. In: Az Országos Evangélikus Tanáregyesület évkönyve az 1940-41-es évekről. Budapest, 1942., 19-38. E munkák a népiségtörténeti szemléletmódnak csupán a német történetírás által politikai-ideológiai célok szolgálatába állított válfaja ellen protestáltak, s azt próbálták világossá tenni, hogy a térség társadalmi és kulturális folyamataiban minden téren német kultúrbefolyást kimutatni igyekvő „volksdeutsch"-kutatás [ezen összefüggésben ajánlja Mályusz a hazai közvélemény figyelmébe Fritz Valjavec munkásságát is!] leghatékonyabb ellenszere épp a hasonló módszerek felvonultatásával vitába szállni képes magyar népiségtörténetírás lenne. Ezen elvi alapú polémia felvállalása során követhető hatékony eszközrendszerhez maga ad mintát a német irányvonal egy elhíresült követőjének nagy port kavart munkáját [Otto-Albrecht Isbert: Das südwestliche ungarische Mittelgebirge. Bauernsiedlung und Deutschtum. (Deutsche Hefte für Volks- und Kulturbodenforschung. Abhandlungen Nr. 1.) Langensalza-Berlin-Leipzig, 1931.] recenzálva. Vö. Századok 66 (1932), 329-333. 19 Vö. Valjavec-Szekfü. München, 1934. VI. 4. (Kiadva: Nehring (1991), 10.)
