Századok – 2003
KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KOSÁRY DOMOKOS (Mucsi Ferenc) 511 - Magyar évszázadok {Sipos Balázs) 519
KOSÁJRY DOMOKOS KILENCVENÉVES 519 MAGYAR ÉVSZÁZADOK Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára Szerk.: Ormos Mária, Kosáry Domokos műveinek bibliográfiáját összeállította: Soós István. Osiris Kiadó, 2003. Kubinyi András írja e kötetben megjelent tanulmányában Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar története kapcsán, hogy azt „gyakorlatilag az egész magyar középosztály olvasta a második világháború előtti években. Gyermekkori élményem szerint szüleim összes ismerősének megvolt. A második kiadás öt kötetét magam is apámtól örököltem, aki megjelenésekor vette meg." Az ünnepi alkalomra való tekintettel talán megengedhető, hogy e szubjektív megjegyzés felidézésével kezdem a Magyar évszázadok című tanulmánykötet ismertetését. Hiszen a hazai történészek többségének (és például azoknak, akik e céhbe szeretnének bebocsájtást nyerni) egyrészt van valami hasonló emléke, másrészt a történeti munkákkal való sajátos találkozás élménye — úgy gondolom — majdnem mindannyiu(n)knak legalább egy Kosáry-könyvhöz köthető. Jómagam azon szerencsések közé tartozom, akik Kosáry Domokos professzor úrral először a Művelődés a XVIII. századi Magyarországon megjelenésekor „találkozhattak". Ez még 1983-ban történt, amikor édesapám megvásárolta a munka második kiadását, egy szuszra végigolvasta és elragadtatásában nekem ajándékozta. Kosáry Domokos tanulmányainak, könyveinek jelentőségét, azoknak hatását e tanulmánykötet olvasva (másként) is lehet érzekelni. Gyurgyák János írja Szekfű Gyula kapcsán, hogy a történész életművének időtállóságát az mutatja, hogy az őt követő generációk tagjai miként viszonyulnak eredményeihez. A „történetkutató akkor válik igazi történetíróvá — nyomatékosítja Gyurgyák —, amikor egy következő nemzedék érdeklődő és olvasó tagjai mindenfajta érdek nélkül leveszik műveit a polcról, s belefeledkeznek az olvasásba" (291-292.). És mi, a Magyal' évszázadok olvasói meggyőződhetünk arról, hogy a történetíró Kosáry Domokos nem egy, hanem több generációnak is biztosítja ezt az élményt. Az ünnepi alkalomra összegyűjtött és összerendezett tanulmányok ugyanis erről tanúskodnak: a szerzők többek között hivatkoznak az 1936-os, A Görgey-kérdés és története, a tíz évvel később megjelent Kossuth Lajos a reformkorban című könyvekre, idézik és felidézik az újabbak közül a Magyar külpolitika Mohács előtt (1978), Az európai kisállamok fejlődési típusai (1990) és mondjuk a Magyarország és a nemzetközi politika 1848-1849-ben (1999) című köteteket. Igaz, itt történészek, és nem laikusok azok, akik „belefeledkezésükről" tudósítanak. És még valamiről. Arról, hogy miként hatott rájuk, történészi pályájukra Kosáry Domokos, a történetkutató, a történetíró és a „szellem embere". Ami persze nem meglepő, hiszen minden ilyen tisztelgő kötet fő funkciója ezeknek a hatásoknak az érzékeltetése - (azaz) az ünneplés. A Magyar évszázadok azonban több ennél: az aligha túlbecsülhető személyes példa jelentőségének hangsúlyozásán kívül Kosáry Domokos eddigi tanulmánya-i és könyvei időtállóságának (fontos és sokadik) bizonyítéka. Az ilyen típusú kötetek azonban nemcsak az ünnepeltről szólnak, hiszen másodlagos funkcióik is vannak. Mutatják például azt, hogy a tanulmányírók mit
