Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Források Pápa város 1848/49. évi történetéből (Ism.: Raáb Renáta) 508

508 TÖRTÉNETI IRODALOM FORRÁSOK PÁPA VÁROS 1848/49. ÉVI TÖRTÉNETÉBŐL Válogatta, szerkesztette, a tanulmányokat és a jegyzeteket írta: Hudi József A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 2. Sorozatszerkesztő: Mezei Zsolt Pápai Református Gyűjtemények, 2001, 400 o. Magyarország azon európai országok közé tartozik, melyeknek 48-as története nemcsak hogy 'általános érdeklődésre tart számot állampolgárai körében, de a téma folyamatosan termeli ki magából a korszakkal foglalkozó egyesületeket, szakértőket, kutatókat, akik soha nem fáradnak bele az új aspektusok, újfajta megközelítések keresésébe. Legyen az illető had-, agrár-, diplomácia- vagy helytörténész, nem engedheti meg magának, hogy az eddigi eredményeket vagy önmagát ismételje, hiszen az 1848-as eseményekről véleményt formálni tudó, a sematikus magyarázatoktól mindinkább idegenkedő közönség állandó nyomás és kontroll alatt tartja a korszakkal hivatásszerűen foglalkozó kutatót. Különösen érvényes ez Magyarországra, ahol minden magára valamit adó nagyváros vagy kisebb település igényli 48-as gyökereinek megismerését, 48-as identitásának megtalálását. Ezért nem szokatlan, hogy olyan helységekben is, melyeket a háború közvetlenül nem érintett, de területén néhány órás pihenőt tartott egy-egy átutazó nevesebb katonatiszt vagy politikus, emléktáblát avattak az „esemény" tiszteletére. Ismerve azonban 1848/49 szinte szakrális hazai jellegét, a Magyarországon élő ember számára természetes és magától értetődő az ilyenfajta törekvés. Pápa viszont nem azokhoz a városokhoz tartozik, amelyekben nagyítóval kell keresni a 48-as vonatkozásokat. A Dunántúl közepes nagyságú városának életében fontos változást hoztak az 1848-as események, hiszen a több mint 13.000 lakosú Pápa ekkor szabadult meg a földesúri gyámkodástól, ekkor jött létre az egységes városigazgatás és ekkor küldhette el első ízben választott képviselőjét a népképviseleti országgyűlésre. Viszonzásképpen ugyanakkor jelentős mértékben vette ki részét Pápa az önvédelmi háborúból, hiszen a város nevéhez fűződik a 7. honvédzászlóalj feltöltése és kiképzése, az 1. (dunántúli) önkéntes nemzetőri zászlóalj 1848 szeptemberében történő megszervezése. A város aktív szerepet vállalt mind az 1848-as őszi, mind az 1849-es tavaszi honvédsorozásban. Az 1849. június 13-i csornai és június 27-i ihászi csaták hallatán pedig ösztönösen Pápára asszociál a szabadságharc katonai eseményei iránt érdeklődő olvasó. A fentiek ismeretében a Hudi József által szerkesztett legújabb dokumentumgyűjteménynek, — mely első ízben tesz kísérletet arra, hogy Pápa város 1848/49-es helytörténeti vonatkozású forrásait a teljesség igényével tárja az olvasó elé, — nemcsak a lokálpatrióták számára van jelentősége, hanem a közzé tett források fontos adalékul szolgálhatnak a térség katonai, gazdasági, társadalmi vonatkozásaival foglalkozó kutatók számára is. A szerző vállalkozása távolról sem volt könnyű feladat, hiszen Veszprém vármegye 1848-49-es levéltára egyike az ország azon levéltárainak, melyek a legsúlyosabb károkat szenvedték el. Pápa város 1848-49. évi iratanyaga, az 1848-as városi tanácsülési jegyzőkönyv szinte teljesen megsemmisült a második világháborús pusztítások következtében. Bármennyire bizarrul hangzik is, de a kötet legfőbb erényét mégis éppen a levéltári iratmennyiség korlátozott száma adja. A szerző ugyanis nem tehette meg, amit más levéltáros-történész alkalmanként megtesz: az évfordulós publikációk érdekében különösebb szelekciós szempont alkalmazása nélkül jelenteti meg a gazdag iratanyagot annak tudatában, hogy a források önmagukban is kellően informálnak. A Pápa város forrásait közzétett kötetről elmondható: a szerző valóban monografikus igénnyel jáija körbe a témát, melyet jól mutat a részletes bibliográfiában felsorolt elsődleges és másodlagos forrásanyag származási és tartalmi sokszínűsége. A 330 darab publikált dokumentum közzétételéhez a szerző Veszprém vármegye 1848-49. évi levéltára mellett bevont több jelentős dunántúli levéltárat, számos minisztérium archívumát, felhasználta az országos és helyi sajtótermékeket, a múzeumokban, kézirattárakban őrzött iratokat, visszaemlékezéseket és naplókat. A forráslelőhelyek gazdagsága, mely egyúttal a téma több szempontú megközelítését is jelenti, adja meg a kötetet kézbevevő olvasó számára azt a biztonságérzést, hogy az iratanyag elolvasása után Pápa 1848/49-es vonatkozásaival kapcsolatos összes lényeges információ birtokába juthat. A kronológiai sorrendben publikált dokumentumok tartalmilag is átfogják a kérdéskör teljes spektrumát. A rövid historiográfiai jellegű áttekintés és a források közzétételével kapcsolatos technikai jellegű útbaigazítás után a szerkesztő Pápa történetének e szakaszát öt fejezetre bontva tárgyalja, s mindegyik fejezet előtt rövid bevezető tanulmányban adja meg a dokumentumok meg-