Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon (Ism.: Gergely András) 504

507 TÖRTÉNETI IRODALOM juttatása 1844 közepén már a centralisták iránti bécsi jóindulat jele volt. És ekkor válik markánssá a centralisták megyeellenessége! (Fenyő dokumentálja, de talán nem hangsúlyozza eléggé ezt az összefüggést.) Metternichék tehát, további együttműködést ígérve, egyelőre megyeellenes támadásokat szorgalmazhattak, amely egybeesvén a centralisták politikájával, nem követelt az utóbbiaktól elvfeladást. A centralisták alaposan kifejtették, hogy miért nem építik a jövendő magyar államrendszert a megyére. Bécs pedig rövidesen megmutatta, hogy mit is ért megyeellenességen: az adminisztrátori rendszer bevezetését, vagyis a megyei önkormányzat, önálló politikai élet felszámolását. A centralisták, ha későn is, de észrevették a csapdát. Nem volt nehéz az abszolutizmus támadását felismerniük, s nem volt nehezükre megállapodniuk a municipalistákkal abban, hogy a megyerendszer elleni támadásaikat beszüntetik. (Érdemes megjegyeznünk, mivel Fenyő figyelmét is elkerüli, hogy 1844-től Kossuth is elhagyja a megyét középpontba helyező átalakulási koncepciót, és az egyesületek útján próbál nyomást gyakorolni a reformok érdekében - a látszólagos visszavonulás mögött, mint legújabb monográfusa, Kosáry Domokos megállapítja, radikalizálódás rejlik. Kossuth tehát ekkor már politikai értelemben megelőzi a centralistákat, szerinte „nyomorúságos status viszonyaink közt" nincs közvetlen lehetőség az intézményrendszer átalakítására.) Rendkívül érdekes, s több figyelmet érdemelt volna a centralisták és Kossuth gazdaságpolitikájának egybevetése. Kossuth a védvámok, Friedrich List rendszerének híve, a vámvédelmen túlmenően az állam ne avatkozzék a gazdaságba, s az egyesületek gazdaságfejlesztő feladatait hangoztatja (pl. a vasútépítés terén). A centralisták, főként Trefort, az államot állítanák az iparfejlesztés középpontjába. Ok Michel Chevalier rendszerének hívei: az állam építsen vasutat, alapítson gyárakat, hitelintézetet (276-277.), a birodalom két felét pedig ne védvám válassza el, hanem vámszerződés kösse össze. Fenyő elsőként veszi észre, hogy Kossuth 1846. augusztus 20-i beszéde, amelyben védvámos nézeteit módosítva vámszerződést kínál Ausztriának, alighanem Trefort meggyőző érvelésének átvételén alapul (327.). Némileg méltánytalannak érezzük annak többszöri emlegetését, hogy a centralistáknak nem volt kidolgozott koncepciójuk a birodalom két fele viszonyainak szabályozására. (A bírálat eredendően Kemény Zsigmondtól származik.) Bár abban kétségkívül volt naivitás, hogy Magyarországon parlamentáris kormányfelelősség létezhet, amíg Ausztriában megmarad az abszolutizmus, a nyilvánosság előtt ezt a problémát (1846-ig) a municipalista reformerek sem boncolgatták. A centralisták is részt vettek a Védegyletben, amely a gazdasági önrendelkezést, iparfejlesztést tűzte zászlajára. A Trefort által szorgalmazott vámszövetség-koncepció (276., 326.) azonban annak végiggondolására késztetett, hogy ki lesz egy ilyen szerződés alanya a nyugati birodalomfélben. Valamilyen szervre lett volna szükség, amely (csak) a nyugati birodalomfél érdekeinek a képviseletét vállalja fel - a probléma felvetése az egész birodalom alkotmányos átalakítása irányába mutatott, ezért is tudta Kossuth (aki ekkortájt veti fel ezt a nyilvánosság előtt) elfogadni a vámszerződés, a kompromisszum gondolatát a szuverenitáson alapuló védvám-koncepció ellenében. A centralisták központosító gondolataik meghirdetésére „alkalmatlanabb időpontot ki sem választhattak volna" (320). A kormány, tüzérségi előkészítésként bevetve a centralistákat, az adminisztrátori rendszer kiépítésével frontális támadást indított a megyerendszer ellen. (És ebben az egybeesésben kereshető a centralistákkal szembeni ellenszenv megszületése!) Csaknem bizonyos, hogy kedvezőbb politikai feltételek esetén is lett volna egy pillanat a centralista átalakulás tervezett menetében, amikor a megyék már, a központi parlament és a felelős kormány még nincsenek abban a helyzetben, hogy a hatalmat szilárdan kézben tartsák - s ekkor egy parasztfelkelés anarchiája éppúgy fenyegethetett, mint a bécsi abszolutizmus kiépítése. A legszorosabban vett centralista koncepció tehát kitűzhetett elvileg helyes végcélt (bár ezt a végcélt is helytelennek tartották a municipalisták), de sem társadalmi, sem politikai értelemben nem volt megvalósítható. A „centralisták" kifejezés azonban a magyar történelemben jóval többet jelent, mint „központosítok". Eszmék gazdagsága, a polgári átalakulás alapvető problémáinak végiggondolása, szépirodalmi, tudományos, társadalmi, politikai, publicisztikai eszközök együttes alkalmazása jellemzi őket. Nézeteik és működésük rekonstrukciója csaknem meghaladja egy ember erejét. Fenyő Istvánnak — csaknem egy évtized munkájával — mégis fényesen sikerült. Gergely András