Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Saint Stephen and his Country. A Newborn Kingdom in Central Europe: Hungary (Ism.: Piti Ferenc) 491

493 TÖRTÉNETI IRODALOM nösebben zavarják a szöveg értelmezését. Nagyobb hiba ellenben, hogy Thoroczkay Gábor neve magyaros formában maradt, és nem Gábor Thoroczkay alakban szerepel tanulmánya elején. Ugyanebben a tanulmányban a „suffraganeus püspökségek" kifejezés „dioceses of Szuffraganeus" (!) alakban szerepel. A 133. oldalon pedig „fejedelem Géza" olvasható a szövegben („prince Géza" helyett). Úgy vélem, egy idegen nyelvű kötetnek segítenie kell abban, hogy a magyar történelemben járatlan, most tájékozódó külföldi olvasó is hiánytalanul megértse a szövegeket, és ne kelljen bizonytalanságban maradnia bizonyos fogalmakkal kapcsolatban, amelyek a történeti fejlődés következtében tipikusan magyarok. A fogalommagyarázatokat két helyen lehetett volna megoldani: egyrészt azonnali első előfordulásukkor a kötetben, vagy (és ez utóbbi a könnyebben járható út) a könyv végén egy magyarázó kis „szótárat" szerepeltetni, amelyben a szócikkek érthetően, röviden elmondják, mit kell érteni a kötetben előforduló olyan fogalmakon, mint pl. gyula, vajda, nádor, udvarnok, várispánság, várnép, várjobbágy, honor, kabarok, székely székek stb. Ezt a módszert alkalmazta, véleményem szerint nagyon helyesen, a francia nyelvű olvasóknak készült „Les Hongrois et L'Europe. Conquêtte et intégration" című kötet Csernus Sándor és Korompay Klára szerkesztésében (Paris-Szeged, 1999.). Vegyük például a „várispánság" fogalmat a kötetben. Zsoldos Attila cikkében ugyan összefoglalja és elmagyarázza a kifejezés mibenlétét, de mindez a könyv közepén található, holott a kifejezés már a kötet első tanulmányában is előfordul (magyarázat nélkül, külhoninak nem értelmezhető módon) mint „counties and várispánság" (p. 26.) - tehát együtt a megyével, ráadásul magyar alakban meghagyva. Mivel a „county" elsősorban megyét jelent, így igen zavaró lehet a külföldi olvasónak, hogy a 27. oldalon már a várispánság is county-ként szerepel. (Az eljárást még az sem menti, hogy latinul a megye és a várispánság is „comitatus", hiszen a két azonos fogalom mögött komoly formai és tartalmi eltérések vannak, amit a külföldi olvasónak meg kellett volna magyarázni. Az idézett szövegben viszont így a megye és a várispánság közti különbség eltűnni látszik.) Az efféle problémák kiküszöbölésére hasznos lett volna az említett magyarázó szócikk-sor. Ráadásul bizonyos fogalmak nincsenek a fordításban egységesítve, pedig ez értelemzavaró következetlenséghez vezethet, hiszen pl. a .jobbágy" szó is mást jelentett az Aranybulla kiadása idején és mást a 14. században. Zsoldos Attila cikkében a várnépet castle warrior-nak fordították, a szolgát serf-nek - a cikk végi bibliográfia egyik tételében azonban a jobbágy van serf-nek fordítva, míg a várjobbágy „castle warrior". Ladányi Erzsébet cikkében a várjobbágy ellenben „tenant of the castle" (ami tükörfordítás). A jobbágy egy helyütt „tenant", máshol „serf', mely utóbbi más tanulmányban viszont már a „szolga" szó angol megfelelőjeként szerepel. Mindez csupán azért jelent problémát, mert e szóhasználatok révén azonossá válhat jobbágy és szolga, ill. várnép és várjobbágy az olvasóban, és ez a köztük levő különbségeket menthetetlenül eltünteti. Hasonlóan gond van a „servant" szóval, amely a 92. oldalon egyértelműen szolgát jelent a szövegben, míg a 147. oldalon ugyanezen szóval fordítják az 1222. évi Aranybulla kapcsán a szervienseket. Hasznos lett volna továbbá, ha azonos műcímek azonos fordítást kapnak. Bolla Ilona „A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása" elnevezésű könyvének címe így lett a 94. oldalon „The formation of the legally unified class of serfs in Hungary", míg a 120. oldalon a „serf' helyett „tenants" szerepel. Zavaró lehet egy külföldi érdeklődő számára, ha a magyar trónon egy „Ladislas the Cumanian" ül (p. 138.). Kun László neve kapcsán a magyar olvasó nem gondol arra, hogy kun király ült a magyar trónon. Egy külföldi számára ez nem feltétlenül világos, hacsak máshonnan nem tudja, hogy ez IV. László magyar király. Szintén nem szerencsés az „Andrew of Jerusalem" kifejezés (p. 135), mert hasonlóan nem derül ki, hogy ez II. András magyar királyt jelenti. Szintén aggályosnak tartom a Gyula of Procu (p. 58.) „fordítást". Könyves Kálmán neve általában Coloman the Learned angolul, de a 136. oldalon Coleman Beauclerc-ként szerepel franciásan. Mindezekből tanulság, hogy egyes terminusok pontos fordítása, alkalmazása történeti, szakirodalmi kiadásokban, fordításokban is alapvetően fontos kérdés. A magyar történeti fogalmak következetes átültetése lényeges azért, hogy ne váljunk önmagunkkal szemben következetlenné vagy ahistorikussá. Ez szerkesztők, fordítók, nyelvi-szakmai lektorok közös felelőssége. Ezen megállapítások azonban a mű egészének jelentőségét nem vitatják el, hiszen egy igen értékes kötetről van szó, amelynek egésze világosan hangsúlyozza, hogy István sorsfordító művével Európa részévé tette a magyarságot, és munkájának számos eleme (pl. maga az államiság, az egyház, a közigazgatás, az írásbeliség, a pénzverés) a mai napig él.