Századok – 2003

VITA - Révész László: Válasz Balogh László észrevételeire 477

VITA 481 akarta, nem pedig a helyükre telepedni, a Recenzens itt alighanem valamit félreértett. Az egyébként, hogy e jellegzetes felső-tiszai temetők használatának a 10. század harmadik negyedében vége szakadt, vitathatatlan tény, amelyet mindeddig egyetlen régész sem vont kétségbe. Ha az általam kínált megoldásnál a jövőben valaki megfontolásra érdemesebbet vet fel, örömmel fogadom. A korábbi magyarázatokat ugyanis továbbra sem tartom helytállóknak. A hatalmi központ lokalizálásával kapcsolatos érvrendszeremnek eddig sajnálatos módon csak egy-egy kiragadott elemével szállt vitába egy-egy kutató, de egészében, összefüggéseiben még senki nem vette azt kritikai vizsgálat alá. A legnagyobb ellenállást szemmel láthatóan az váltotta ki, hogy a központot a Felső-Tisza-vidékre helyeztem, nem pedig valamely „belső" területre. A jelek szerint e táborhoz csatlakozik a Recenzens is, amikor számon kéri azt, hogy miért nem foglaltam állást Maszúdinak a 934. évi kalandozás előzményeiről írott soraival kapcsolatban. Nos, az állásfoglalás egy régész esetében legfeljebb annyi lehet, hogy a két eltérő vélemény (tehát hogy az adott részlet a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző eseményekre avagy a 934. évi kalandozás előzményére utal) valamelyikéhez csatlakozik. Miután sem orientalista, sem filológus nem vagyok, aligha van komoly súlya annak, ha egyik vagy másik tábor álláspontját hangsúlyozottan elfogadom vagy elutasítom, mindez ugyanis legfeljebb a szimpátia alapján történhetne, aminek szakirányú képzettség hiányában aligha lenne komoly súlya. Tisztában vagyok ugyan azzal, hogy létezik olyan iskola, amely komoly súlyt fektet erre (sőt szinte elvárja) az ilyes fajta „csatlakozásokat" vagy „elhatárolódásokat", a kutatók azonban többnyire óhatatlanul aszerint mérlegelik más tudományágak képviselőinek nézeteit, hogy azok támogatják-e vagy sem a saját hipotéziseiket. A fent elmondottak fényében aligha kelthet hiányérzetet az olvasóban a határozott állásfoglalás elmaradása. A konkrét esetet — Maszúdi tudósítását — illetően már csak azért sem, mert egyes vélemények szerint az „olyan szóbeli tudósítások nyomán készült, amelyek bizonyára mái- maguk is sok félreértést és tévedést tartalmaztak", „a tudósítás számos eleme egyelőre tisztázatlan".4

Még ennél is erősebb kritikát fogalmazott meg Kmoskó Mihály: „Az Aranymezők adatainak értékelése nagy körültekintést és tartózkodó óvatosságot igényel. Szerzőnk, úgy látszik, egyes esetekben másodkézből, utazók elbeszéléseiből nyerte értesüléseit, az általa hallottakat nem jegyezte fel menten, hanem emlékezetére hagyatkozva csak évek múltán dolgozta fel; közben mindenfélét összeolvasott s a hallottakat olvasmányainak előadásával zavarta össze, s úgy foglalta írásba, minek utána adatai nem ritkán tévesek, megbízhatatlanok és a számok, különösen nevek dolgában pontatlanok".5 Mellesleg még a Recenzens által szemmel láthatólag rendkívüli módon respektált szegedi forráskiadvány6

jegyzetanyagában sem található nyoma a tárgyalt forrásrészlet Balogh László által felvetett értelmezési lehetőségének. 4 A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. Györffy György. Budapest 1986. 100., (a továbbiakban: MEH) az idézett rész Czeglédy Károly munkája. 5 Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről. 1/2. Szerk: Zimonyi István. Budapest 2000. 149. 6 A honfoglalás korának írott forrásai. Olajos Teréz, H. Tóth Imre és Zimonyi István közreműködésével szerkesztette Kristó Gyula. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. Szeged 1995. 54. (a továbbiakban: HKÍF).