Századok – 2003
VITA - Révész László: Válasz Balogh László észrevételeire 477
478 VITA szonylag kevésről készült recenzió. Ez már csak azért is sajnálatos, mert egy, a mondanivaló lényegére összpontosító, azt kiegészítő vagy azzal vitázó ismertetés önmagában is hozzásegítheti mind a szerzőt, mind az olvasót a tárgyalt kérdéskör árnyaltabb megközelítéséhez.1 Éppen ezért vettem kézbe nagy érdeklődéssel Balogh Lászlónak a három esztendeje megjelent könyvemről írott recenzióját. Mielőtt észrevételeire részletesen válaszolnék, egy dolgot határozottan szeretnék leszögezni: a tárgyalt mű tudományos népszerűsítő könyv, nem pedig szakmonográfia. A két műfaj sok mindenben eltér egymástól, többek között abban is, hogy az előbbi nem tartalmaz jegyzetapparátust, s nem feltétlen feladata minden egyes esetben az eltérő nézetekre való utalás vagy azok részletekbe menő bemutatása. Ha a könyvben érintett kérdésekről alkotott véleményemet annak lapjain fogalmaztam volna meg első ízben, joggal érhetne az a vád, hogy általánosságok mögé bújva, egyoldalúan, szakszerűtlenül és ellenőrizhetetlen módon jártam el. A dolog azonban nem egészen így fest, sőt éppen a fordítottja igaz. Először ugyanis szakfolyóiratok lapjain több tucat tanulmányban, majd egy önálló, szakembereknek szóló monográfiában2 fejtettem ki a nézeteimet, s csak ezt követően tettem kísérletet arra, hogy eredményeimet az érdeklődő közönség szélesebb rétegei számára közérthetően papírra vessem. Ennek fényében úgy gondolom, hogy a tárgyalt könyvem írása során joggal érezhettem magam felmentve a folyamatos hivatkozás kényszere alól. Szűkebb szakterületemnél maradva, a honfoglalás kor kutatásában komoly hagyományokra támaszkodhat a színvonalas tudományos ismeretterjesztés, legyen szabad itt előzményekként László Gyula, Dienes István vagy Fodor István közérthetően, veretes stílusban megfogalmazott és széles körben forgatott könyveire hivatkoznom. Éppen ezért számomra érthetetlen, hogy tudományos közéletünk jelentős része nem tud mit kezdeni ezzel a műfajjal, sőt kimondva-kimondatlanul alacsonyabb rendűnek tekinti azt a szigorúan vett szakmunkáknál. Nagy kár, már csak azért is, mert meggyőződésem szerint a tudományos népszerűsítés nehezebb műfaj, mint a kizárólag szakemberek számára készülő tanulmányok előállítása. Túl azon, hogy az előbbihez legalább minimális írói képesség is szükségeltetik, tudni kell a mondanivalót világosan és közérthetően megfogalmazni, s nincs lehetőség a terjedelmes kutatástörténeti összefoglalók vagy a hivatkozások, lábjegyzetek garmadája mögé elbújni, amelyek gyakran jótékonyan elrejtik azt, hogy a tanulmány írójának olykor egyetlen önálló gondolata sincs.3 Természetesen a tudományos népszerűsítés nem helyettesítheti a szakmunkákat, ezért ismételten hangsúlyozom: ilyesminek a megalkotásához csak az fogjon hozzá, aki már megfelelően megalapozott munkásságot tudhat maga mögött. (Nem tartozik ugyan szorosan ide, de hasonló a véleményem a recenziók írásáról is.) 1 Erre kitűnő példa Makk Ferenc recenziója Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Budapest 1996. c. könyvéről, majd az annak nyomán kibontakozott vita: Aetas 1997. 2-3, 161-188, Aetas 1998. 2-3, 216-226, 227-237. 2 Révész László: A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez. Miskolc 1996. Sokat mondó egyébként, hogy erről a munkáról mindeddig egyetlen recenzió sem jelent meg! 3 Ld. ehhez Róna-Tas András: Folytassuk a vitát (Megjegyzések Makk Ferenc könyvbírálatához). Aetas 1998. 2-3. 216., Makk Ferenc: Gondolatok a megjegyzésekhez. Aetas 1998. 2-3. 226-227.
