Századok – 2003

VITA - Révész László: Válasz Balogh László észrevételeire 477

VITA 479 Ezek után térjünk át a Recenzens által felvetett konkrét problémákra. A magyar honfoglalás kiváltó okai között a korszakkal foglalkozó munkák többségéhez hasonlóan valóban magam is Iszmail Ibn Ahmed számánida emír úzok elleni támadását tartottam kiemelendőnek. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban Zimonyi István 1998-ban megjelent tanulmányát — mely szerint a támadás valójában nem az úzokat, hanem a karlukokat érte — sajnos már nem tudtam felhasználni, mivel a kéziratomat, mint azt a bevezető végén is jeleztem (11. o.), 1998. január 31-én, tehát a dolgozat megjelenése előtt lezártam. A továbbiakban a Recenzens vázlatosan ismerteti a 10. század első felében uralkodott magyar fejedelmek hatalmi központjának elhelyezkedéséről megfogalmazott gondolataimat, s több kérdést is felvet ezzel kapcsolatban. Miután a kérdéssel kapcsolatos gondolataimat már több helyen részletesen kifejtettem, felesleges lenne azokat újra részleteznem. E helyen csak néhány dolgot szeretnék tisztázni, ami remélhetőleg a Recenzens számára is követhetővé teszi ide vonatkozó hipotézisem kialakulásának a menetét. A fejedelmi központ helyének meghatározását két forráscsoport segítségével kísérelhetjük meg: a történeti és a régészeti források felhasználásával. Amikor a karosi, ill. ehhez kapcsolódva a Felső-Tisza-vidéki temetők értékeléséhez hozzákezdtem, értelemszerűen mindkét forrásbázist meg kellett vizsgálnom. Az írott forrásokkal igen hamar végeztem, ugyanis nincsen sem egykorú, sem közel egykorú belső vagy külső írott forrásunk, amely ebben a kérdésben eligazítana vagy akár csak támpontot adhatna. Ezzel a történészek is igen korán szembesültek, s források hiányában két módszer között választhattak, s többségük választott is. Az egyik az analógia módszere, melynek lényege nagyon leegyszerűsítve abban áll, hogy a nomád népek esetében mindig a vezértörzs helyezkedik el középen, bizonyára így volt ez a magyaroknál is, ezért a fejedelmek szállása valahol a korabeli szállásterület földrajzi középpontjában, a Duna-Tisza-közén keresendő. Ennek a módszernek számos gyengéje van: nem bizonyítható kétséget kizáróan, hogy a 10. századi magyarságnál élő formáció volt a törzsszervezet, nem vizsgálta azt, hogy a korábban keletről a Kárpát-medencébe érkező népek (szarmaták, hunok, avarok stb.) is a fenti módon szállták-e meg a területet, s egyáltalán ez a modell működött-e az eurázsiai steppén? Miután az analógia módszere nem visz előbbre bennünket e probléma megoldásában, nézzük a másik módszert. Ennek lényege az, hogy megvizsgálta a fejedelmi család írott forrásokból ismert tagjainak személyneveihez kapcsolható (?) helyneveket, s azok elhelyezkedése alapján (szintén az analógia felhasználásával, de a párhuzamot ez esetben az Aranyhorda kánjainak szállásváltó útvonala jelentette) rekonstruálta a 10. századi magyar fejedelmek, trónvárományosok, hercegek stb. szállásváltó útvonalát. Ezt a hipotézist is számtalan nehézség terheli, amelyeknek a korszak kutatói az elmúlt három évtized során hangot is adtak, s amelyek egy részére tárgyalt könyvemben (is) magam is kitértem. Az alapvető gond — mint Kristó Gyula, Makk Ferenc és Szegfű László ide vonatkozó munkásságából kiderült — a számításba vett helynevek forrásértékével van, s nézeteikkel magam is teljes mértékben egyet értek.