Századok – 2003
VITA - Balogh László: Az írott források egy régész szemével. Néhány észrevétel Révész László Emlékezzetek utatok kezdetére című művéről 468
470 VITA (pl. 170-171, 175) — az alábbit mondja a magyarok és a besenyők 934. évi balkáni kalandozásának előzményéről: „Ezek között a türk népek [t. i. a besenyők és a magyarok] között háborúságok törtek ki azzal az ellentéttel kapcsolatban, amely egy mohamedán kereskedő ügye miatt keletkezett, aki Ardabíl lakói közül származott. О ugyanis e népek egyikénél megtelepedett, a másik néphez tartozó személyek részéről pedig sérelmet szenvedett. Mikor ebből ellentét támadt, Wl.n.d.r városának bizánci lakói távollétükben rátörtek szállásaikra, sok gyermeket fogságba hurcoltak, az állatokat pedig elhajtották. Amikor a hír eljutott hozzájuk [t. i. a türkökhöz], ők éppen harcban álltak egymással. Ekkor azonban kiegyeztek, és elengedve egymásnak kölcsönösen a vérontásért járó díjat, Wl.n.d.r ellen vonultak."3 A forrásrészlet értelmezésével kapcsolatban két markánsan eltérő vélemény létezik. Az egyik szerint ez a részlet a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző eseményekre utal,4 a másik szerint a szöveg által említett esemény a 934. évi kalandozás közvetlen előzményének tekinthető.5 Mindenképpen hiányérzetet kelt az olvasóban az, hogy a szerző nem foglal állást ebben a kérdésben. A régészeti leletek történelmi interpretációjával kapcsolatban több megválaszolatlan kérdés merülhet fel. Mennyiben tekinthető bizonyítottnak, hogy a magyar nagyfejedelem a Napot tekintette szakrális szimbólumának? Falicsi (Fájsz) bukása összefüggésben volt e egyáltalán az augsburgi csatavesztéssel? A Falicsitól a hatalmat átvevő Taksony vajon mi okból telepítette szét a nagyfejedelem kíséretét a Felső-Tisza-vidékről, ha utóbb központját nem is ott kívánta berendezni? A vesztes augsburgi csata után miért került a nagyfejedelmi központ éppen az egyre erősödő Német Római Császársághoz közelebbi dunántúli területekre? A kérdésekre a válaszokat a jövő kutatásának kell megadnia. Az azonban, hogy a 10. század első felének magyar nagyfejedelmi központját a Felső-Tisza-vidékén kell keresni, termékeny vitát eredményezhet, amely mind beigazolódása, mind cáfolata esetén a 10. századi magyar történelem alapvető átértékelését eredményezné. A recenzeált munka fő részét a honfoglaló magyarság mindennapi életének a leírása teszi ki. Ebben természetesen abból a hatalmas adatmennyiségből ad érdekes válogatást a szerző, amelyet a karosi temetőkről már publikált.6 Részletesen kitér a viseletre (fülbevalók, nyakláncok, hajfonatkorongok, kaftánveretek, ingveretek, csizmaveretek stb.) (52-76), a lószerszámokra (77-95), a fegyverekre és méltóságjelvényekre (97-129). Nem véletlen ez a megközelítés, hiszen kétségtelen, hogy a mindennapi használati tárgyakról a legfontosabb adalékokat a régészet szolgáltatja. 3 A honfoglalás korának írott forrásai. Olajos Teréz, H. Tóth Imre és Zimonyi István közreműködésével szerkeszette Kristó Gyula. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. Szeged 1995. 54. (a továbbiakban: HKÍF) 4 Pritsak, Omeljan: The Pecenegs: a Case of Social and Economic Tranformation. Archívum Eurasiae Medii Aevi 1 (1975) 215. 5 Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Budapest 1980. 269-270.; Kristó Gyula - Makk Ferenc: A kilencedik és tizedik század története. Budapest 2001. 120. 6 Révész László: A karosi honfoglalás kori temetők. Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei 1. Miskolc 1996.
