Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459
KISEBB CIKKEK 467 Mint maga Adémar említette krónikája bevezetőjében, a hallott dolgok lejegyzésére is törekedni fog, s szemlátomást törekedett is. Persze, leginkább azzal a lehetőséggel kell számolnunk, hogy a lengyel és magyar információk is onnan származtak, ahonnan a III. Ottó uralkodására, az aacheni eseményekre és hittérítő tevékenységére vonatkozók. Azaz, valahol német földön ötvözték ez esetben egybe, immár zavarosan és mára szétbogozhatatlanul a sokszor (legtöbbször?) valós történeti magból táplálkozó részinformációkat. Mindenesetre az új kritikai kiadás bevezetője is III: 31 magyar hírei esetében szóbeli információra gyanakszik.36 Konkrét írott forrásokkal (elveszett Adalbert-életírás, Anonymus Gallus 37 stb. ismeretével) leginkább Helmut Beumann próbálta összekapcsolni a III: 31 híreit, de ez csak azon az áron sikerült, hogy egy 12. századi interpolátor személyével számolt. Az összekuszált híradások, személy és földrajzi nevek éppen nem támogatják az írott források közvetlen használatát. A Beumann által említett Petrus Damiani-féle (1072) itáliai Szent Romuald életrajz, ami egyedüliként tud Brúnó orosz térítéseiről, ismét „C" szerkesztés 11. századi, korai volta mellett bizonyít.38 A „fekete magyarokra" vonatkozó hírek forrását magunk is inkább a Brúnó-körüli hagyományban, mint a francia zarándokok élménybeszámolójában keresnénk, amit azok persze éppenséggel megerősíthettek. Végső konklúzió megvonására a kritikai kiadást közreadó példás óvatosságát követve csak fenntartásokkal vállalkoznék. A kézirat 12. századi másolásának ténye, a III: 31 fejezet vonatkozásában a szövegpárhuzamok hiánya miatt a 12. századi interpoláció(k) lehetőségét teljességgel nem lehet kizárni, mégha a magyar vonatkozások esetében ennek feltételezésére különösebb okunk nincs is. Attól, hogy egy híradás egykorú, még nem feltétlenül igaz, különösen ha a lejegyzett szövegeknek nem első kézből származó szóbeli információk képezték az alapját. A többi állításával kapcsolatban a hazai mediévisztika már korábban kedvezően, de legalábbis nem teljesen elutasítóan foglalt állást. Mint látjuk, az alapvető probléma III: 31-el kapcsolatban nem is lejegyzésük ideje, hanem forrásértékük. A probléma éppen annak a recepciós folyamatnak a rekonstruálása, amíg a kortárs eseményekről adott történeti magvat tartalmazó híradások különféle „szűrőkön" át burjánzva terjedtek, s olykor a felismerhetetlenségig átszerkesztve vagy éppen összetömörítve kerültek lejegyzésre a tárgyalt krónika-változatban. 36 Ademari Chronicon im. LXVIII-LXIX. 38 H. Beumann: Grab und Thron im. 356-359. 37 A Gallus és Adémar szövegek hasonló fordu- Vita Romualdi PL 144, 978. hasáb, lataira ld. Gerics J.: Egyház, állam im. 45-46.
