Századok – 2003
VITA - Balogh László: Az írott források egy régész szemével. Néhány észrevétel Révész László Emlékezzetek utatok kezdetére című művéről 468
VITA Balogh László AZ ÍROTT FORRÁSOK EGY RÉGÉSZ SZEMÉVEL Néhány észrevétel Révész László Emlékezzetek utatok kezdetére... című müvéről A magyar honfoglalás 1100. és az államalapítás 1000. évfordulója kapcsán nemcsak a történészek, hanem a nem szakmabeli érdeklődők is számos érdekes, vitaindító könyvet vehettek kézbe. Ezek sorába tartozik Révész Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészének a munkája is.1 A kötet egyes ásatások bemutatásához kapcsolódóan ismerteti a szerzőnek a honfoglaló magyarság politikai, társadalmi és gazdasági viszonyaival kapcsolatos álláspontját. E vizsgálódás fő részét a 10. századi viszonyok képezik, de a 9. és a 11. századdal kapcsolatos fontos megállapításokat is tesz. A könyv gerincét ásatási „naplók" alkotják. Ezek segítségével járta be az író a honfoglalás kori Kárpát-medencét. Az így kialakult keretbe illesztette be az írott források által nyújtott adatokat. A kötetet majd kétszáz fénykép és majd harminc rajz és térkép teszi látványossá. Dicséret illeti a kiadót ezért az igényes megjelenésű kiadványért. A szerző művének első felében egy rövid történelmi vázlatot ad a honfoglalás korának steppei és kárpát-medencei eseményeiről. A magyar honfoglalás kiváltó okai között — miként a korral foglalkozó legtöbb munka — egy közép-ázsiai eseményt emel ki. A számánida állam feje Iszmail Ibn Ahmed emír 893-ban megtámadta a birodalmától északkeletre lakó úzokat (25). A vereséget szenvedett úzok nyugatra vándoroltak és kiűzték a Volga és Urál folyók vidékén élő besenyőket a szállásaikról. A besenyők új szállásterületet csak a délorosz steppe nyugati felén élő magyarok ellenében szerezhettek. 895-ben a besenyő, és az ezzel párhuzamosan délről meginduló dunai bolgár támadás hatására a magyarság beköltözött a Kárpát-medencébe. Ez a szállásváltás kétségtelenül ellenséges támadás hatására következett be, de a veszteségek mértéke nem lehetett jelentős (25-31). Újabban Zimonyi István kimutatta, hogy Iszmail ibn Ahmed nem az úzokra, hanem a kar lukokra mért vereséget. Az úzok nyugati expanziója nem a vereségükkel magyarázható, hanem a közép-ázsiai hatalmi helyzet megváltozásával. A számánida támadás a térség addigi vezető hatalmát, a karlukokat megrendítette. Az így kialakult hatalmi vákuumban nyílt lehetősége az úzoknak, hogy támadást 1 Révész László: Emlékezzetek utatok kezdetére... Régészeti kalandozások a magyar honfoglalás és államalapítás korában. Budapest 1999.
