Századok – 2003
KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459
460 KISEBB CIKKEK Igaz, alapvetően arra hajlanak, hogy „C"változat többletei általában Adémarnak tulajdoníthatók mégha a 12. századi betoldások lehetősége nem is zárható ki, sőt néhány esetben bizonyítható is.5 E kételkedő és tartózkodó vélemény megformálásában persze magának Adémarnak is szerepe van, aki irodalmi működése során, leginkább 1027 után mindent elkövetett azért, hogy patrónusát, Szent Martialist, Aquitania 3. századi térítő püspökét megtegye apostolnak, István protomártír rokonának, Jézus csodálatos kenyér- és halszaporítása részvevőjének és szemtanújának. Számos viszontagság után, már a halálát követő években Adémar mutatványa a kortársak körében végül is sikert aratott, ám történetírói habitusára a mai napig nem vet túl jó fényt.6 Ugyanakkor szerencsés körülménynek tekinthető, hogy művei részben autográf kéziratokban maradt fenn, mivel így munkamódszeréről kiderülhetett, hogy akár általa másolt, akár a saját munkáiról van szó, szerzőként szívesen és készítettek müveikhez. A krónika három szerkesztésének feltételezett keletkezési ideje: „Alfa" 1025-26, „Béta" 1028, „Gamma" 1028-29 (ide tartozik „Z" autográf, valamint „C" 12. századi kézirat, de a kettő tartalma a kritikus pontokon nem fedi egymást), 1029 és 1031 közötti kiegészítésekkel. A fennmaradt rajzokból, részben üresen maradt iniciálékból arra lehet következtetni, hogy maga a szerző is „Gamma" változatot tekintette a végleges krónikaszerkesztésnek. A modern kutatásnak a „C" változatba vetett hitét leginkább Karl Ferdinand Werner adta vissza: Ademar von Chabannes und die História pontificum et comitum Engolismensium. Deutsches Archiv 19, 1963 297-326. 5 Mintaszerű elemzés olvasható Ш: 65-66-ról, ami véletlenül éppen a magyarországi zarándokút leírását őrizte meg. A Vilmos gróf személyével kapcsolatos boszorkány-történet tartalmaz egykorú, „hiteles elemeket, de kétségkívül kései, 12. századi betoldásokat is, ld. erre Monica Blocker. Ein Zauberprozess im Jahre 1028. Schweizerische Zeitschrift für Geschichte 29, 1979, 533-555, betoldásra 543. 6 Erre összefoglalóan ismét R. Landes: Relics im. Részletes példákkal Herbert Schneider. Ademar rendszeresen tett különböző hosszúságú, olykor fejezetekre rúgó terjedelmű betoldásokat. Ezek egyfelől hitelesíthetik a „C" változat többleteit, ugyanakkor kétséget ébreszthetnek arra vonatkozóan, hogy a 12. századi másoló nem tett-e még hozzá, nem alakított-e valamit az amúgy is nagyszámú bővítésen. A kétségek a mai napig nem ültek el teljesen, miként éppen fejezetünk kapcsán a magyar információkról Johannes Fried—persze nem alaptalanul — még 1989-ben is „verworrene Chaos"(teljes káosz)-ról szólt, amelyeknek azért valamiféle történeti gyökere felderíthető.7 Rögtön hozzátehetjük, nem kevésbé ellentmondásosak és pontatlanok Szent Adalbert és Querfürti Brúnó (1009) keleti, lengyel és orosz térítésére vonatkozó adatok, noha azok között is akad olyan, mint pl. a szláv eredetű „Polliana" tartománynév, ami távoli, de eredetileg jól értesült forrást tételez fel.8 A magyar tárgyú részletek jórészt III: 31 és Ш: 33-ban olvashatók9 (Ennek főbb megállapításai a következők: Brúnó térí-von Chabannes und Pseudoisidor - der „Mythomane" und der Erzfalscher. In Fälschungen im Mittelalter. Teil 2. Hannover, 1988. MHG Schriften, 3.129-150. Adémar sajátkezű történeti betoldásaira R. Lander in Scriptorium 37, 1983, 197. 7 Johannes Fried'. Otto III. und Boleslaw Chrobry. Das Widmungsbild des Aachener Evangeliars, der, Akt von Gnesen" und das frühe polnische und ungarische Königtum. Stuttgart, 1989, 132., leginkább Helmut Beumann véleményére alapozza a kételyeket: Grab und Thron Karls des Großen zu Aachen. In Karl der Große. Lebenswerk und Nachleben. 4. köt. Ed. Wolfgang Braunfels, Percy Ernst Schramm. Düsseldorf, 1967, 9-38. és új kiadása H. Beumann: Wissenschaft vom Mittelalter. Ausgewählte Aufsätze. Köln, 1972, 347-376. 8 Vö. Chronicon 1999-es kiadásában im.: jegyzetek 282 о. 9 A magyar vonatkozású részek saját fordításunkban a következők: Ш: 31: Ekkor II. Ottó halálával annak Ottó nevű fiára szállt a hatalom, ténylegesen és névlegesen is а Ш.-га. Mivel filozófiával foglalkozott és Krisztus hasznát kereste, hogy a Bíró ítélőszéke előtt a [rábízott] vagyon kétszeresét ad-