Századok – 2003

KISEBB CIKKEK - Veszprémy László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és Kontextus 459

KISEBB CIKKEK 461 tése a „fekete magyarok" között, Brúnó megkereszteli Gézát, Géza a keresztségben az István nevet nyerte, s ezért keresztelik fiát is erre a névre, a birodalmi szent lándzsa adományozása Gézának, benne Krisztus-ereklyével, Géza fia István házassága Gizellával, majd III: 65-ben Vilmos, angoulême-i gróf magyarországi zarándokútjárói tett említés, István király vendégszeretetéről és gazdag ajándékairól. A magyar olvasók, de a kutatók is Gombos Ferenc Albin kitűnő forrásszöveg gyűjteménye10

következtében elfeledkeztek arról, hogy a magyar információk a krónika egyik legizgalmasabb és legkritikusabb, egyik legtöbb vitát kiváltó fejezetébe kerültek bele. Gombos kézikönyvének említése egyúttal arra is jó példa, hogy az általa elkényeztetett kutatók a magyar vonatkozású részletek kontextusát illetően teljesen tájékozatlanok maradtak. E fejezetnek pedig legvitatottabb többlete Nagy Károly sírjának a megtahassa vissza, Isten akartából /kiérdemelte, hogy Magyarország népeit királyukkal együtt Krisztus hitére térítse, -korábbi változatban, „A" és „L" kéziratokban olvasható szöveg, VL./ A császár eltökélte, hogy Isten tiszteletére téríti meg a környező bálványimádó népeket. Ugyanis volt neki két tiszteletreméltó püspöke, ti. szent Adalbert, a cseh tartományban található Prága városának érseke, és szent Brúnó, a bajorországi Augsburg városának püspöke, magának a császárnak a vér szerinti rokona. .. [Brúnó] pedig alázatosan Magyarországra indult, mégpedig Fehér Magyarországba, amelyet a másik, Fekete Magyarországtól való megkülönböztetés miatt hívnak így, mivel az utóbbinak népe az etiópokhoz hasonlóan sötét színű... Szent Brúnó pedig a magyar tartományt térítette meg a hit számára, valamint egy másik, Oroszországnak nevezettet. Magyarország királyát megkeresztelte, akit Gouz (Gézának - VL) hívtak és nevét megváltoztatva a keresztségben Istvánnak nevezett el. Ót Ottó császár emelte fel a keresztvízből István protomártír születésnapján és a királyságot teljes jogkörrel átengedte neki, megadván az engedélyt, hogy a szent lándzsát bárhová is megy, magával vigye, miként az a császárnak áll jogában, s a lándzsájába adott az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából darabkákat. Az említett király pedig lálásáról leírt részletes beszámoló, ebben III. Ottó és Bátor Boleszló viszonyára tett megjegyzéssel. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a Nagy Károly sírjával kapcsolatos értesülések hitele nagyban, sőt döntően befolyásolja a magyar vonatkozásúak forrásértékét is. Ti. amennyiben a terjedelemben sokkal hosszabb előbbiekről bebizonyosodott volna, hogy időben inkább Nagy Károly kanonizációjához (1165) kapcsolhatók, annak következményei az egész fejezetre érvényesek lehettek volna. Megfordítva mindez nem igaz: a magyar vonatkozások éppen rövidségük, s a neveknek a földrajzi távolság következtében bekövetkezett összecserélése (pl. három különféle Brúnó szerepének egybemosása) miatt a Nagy Károly-féle betoldás hitelesítésére nemigen alkalmasak. Persze, mint látjuk, pozitív végkonklúziónk közvetetten az egyébként többségi véleményt erősíti, miszerint a szerzőnek Nagy Károly sírjának felnyitására vonatkozó hírei fiát Szent Brúnóval kereszteltette meg, s a magáéval egyezően az István nevet adta neki. Fiának, Istvánnak pedig Ottó császár a későbbi császár, Henrik leánytestvérét adta nőül. 1П: 33:István Magyarország királya háborút indított Fekete Magyarország ellen, amelyet kiérdemelt erővel éppúgy, mint tisztelettel és szeretetettel az igaz hit számára teljes egészében megtéríteni. 1П: 65: Ebben az időben Bajorországon keresztül útnak indult Angouléme grófja, Vilmos az Úr sírjához. Társául szegődött bourges-i Odo, déolsi előkelő, Richárd, verduni apát, Richárd, az angoulême-i Szent Eparchius apátja, ennek főembere és tanácsosa, Giraldus Fanesinus, Amalfréd, a későbbi apát és nemesek nagyszámú csapata. Magyarország királya, István nagy tisztelettel fogadta őt s ajándékokkal halmozta el. (Megjegyzem, hogy a Szent István és az államalapítás im.-ben megjelent fordításomban tollhiba következtében Vilmos neve gróf helyett apátként fordul elő) 10

Catalogue. Catalogus fontium históriáé Hungáriáé aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. 1-3. köt. CollegitA F. Gombos. Budapestini, 1937-1938. 4. köt. Index. Összeáll. Csapodi Cs. Budapest, 1943., Adémar: 1: 15-17. IL: 21-et 12. sz-i betoldásként közölte.