Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 451 egészéről alkotott képen belül megkülönböztetik a polgárság anyagi kultúráját. A feladatot megnehezíti, hogy a nemesség és a parasztság köréből nem rendelkezünk időben olyan folyamatos, térben olyan egységes forrásanyaggal, mint a polgárság esetében.14 5 így a feldolgozás során szerzett szubjektív benyomások is helyt kell hogy kapjanak az alábbiakban. Elsőként a célszerűségre törekvést emelném ki, azt az igényt, amely a polgárság általunk legjobban vizsgálható felső rétegében mindenképpen megvolt: hogy környezetüket minél kényelmesebbé, minél „használhatóbbá" tegyék. Ez megmutatkozott a berendezés fokozatos differenciálódásában éppúgy, mint az edények és az ágynemű mennyiségének megnövekedésében, a személyre szóló teríték és ágynemű megjelenésében. Ugyanezt tükrözi a különféle szövetek importjának alakulása is. A távoli vidékekről származó (flandriai, angol) posztók kereskedelmében való részvétel nemcsak üzleti vállalkozás volt, hanem a polgárság körében jelentkező újfajta igényeket is kielégítette.14 6 A gyakorlatias felfogás azonban nem jelentette azt, hogy a polgárságnak ne lettek volna reprezentációs igényei. Az anyagi kultúra itt elemzett forrásai nem támasztják alá azt a megállapítást, hogy „a pozsonyi polgár igényeit a középkorban az egyszerűség és szerénység jellemezte".14 7 Mintaképük a köznemesség felső rétege volt, és bár a legtehetősebb vezetőréteget leszámítva a polgárok többségének szűkebb anyagi lehetőségei nem engedték meg a nemesi életforma külsőségeinek utánzását, legtöbbször sikerült kompromisszumos megoldásokat találniuk. Az öltözék díszei és az ékszerek — bár formájukban nem tértek el a nemesség által viseltektől — még a legvagyonosabbaknál is arany helyett csak ezüstből készültek. (Ugyanez jellemző az edénykészletre is, ahol az ezüst részben az aranyat, részben a finoman megmunkált üveget helyettesítette, az ón pedig az ezüstöt.)14 8 Ugyanakkor a városok lakossága éppúgy mintául szolgált a városba költöző vagy a hetipiacokon és jeles napokon ott megforduló falusiak és mezővárosiak szemében, mint a nemesség a polgárok számára. Egyes tárgyak, főleg a társadalmi státusszimbólumnak számító ruházat esetében az eltérő forma és szabás is jelezte viselője polgári mivoltát. Ez lehetett a helyzet a Schaube nevű díszköpenynél, és a pileus civilis vagy Bürgerhut néven említett kalapnál, a purger hosen-ként felsorolt nadrágnál, de sok más olyan esetben is, ahol az elnevezésből nem tudunk közvetlenül a szabásra következtetni. A későbbi kutatás érdekes feladata lehet ugyanazokat az írásos forrásokban említett vagy fizikai valóságukban fennmaradt tárgytípusokat az egyes társadalmi rétegek körében szisztematikusan áttekinteni. A tezauráló jellegű tárgyak száma a polgári háztartásban viszonylag alacsony volt,14 9 és ezek birtoklása is döntően a legvagyonosabbakat jellemezte, de a különböző minőségű és kivitelű tárgyak révén lehetőség nyílt a differenciálódásra. 145 Kubinyi: Die Rolle 626., 633., uő 1999. 337-342.; A későbbi évszázadokra már jó összehasonlítási alap lehet Radvánszky: Családélet I—III. 146 Kováts: Áruforgalom, passim. 147 Toranová: Ötvösség 29. 148 Vö.: Katalin Szende: „some to honour and some to dishonour" Vessels in late medieval urban households. In: Material Culture in Medieval Europe. Papers of the 'Medieval Europe' Brugge 1997 conference. Ed. Frans Verhaeghe and Guy de Вое. Brügge, 191-202.
