Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
450 SZENDE KATALIN és a bolond Siglin gyermeke (29/27). Más, név szerint nem említett „szegény, becsületes hajadonok" is sokszor örököltek ágyneműket - az ilyen hagyatékok egyértelműen a lélek üdvére szolgáló kegyes adományok sorába tartoztak. Az ágyneműk birtoklása, használata és továbbörökítése a három városban sok hasonló vonást mutatott. Különbséget jelentett Pozsonyban az egy-egy ágyhoz tartozó kis- és nagypárnák nagyobb száma, míg Eperjesről a tollas dunyhák nagyobb bőségét regisztrálhattuk. Eltérés mutatkozott a lepedők számában is, amit azonban nem a használat, hanem a hagyatkozási szokások eltéréseivel magyarázhatunk. A két nyugat-magyarországi városban inkább használati cikként kezelték az ágyneműket, míg Eperjesen — főleg a helyben készített vászonból varrott lepedők — pénzhelyettesítőként, értékcikként is számba jöttek az utolsó számvetéskor. III. EGY ANYAGI KULTÚRA VAGY TÖBB? Anyagi kultúra — mindennapi élet — életmód: egymásra épülő, egymást feltételező, nehezen definiálható, komplex fogalmak. Vizsgálatuk tárgya mellett annak célja is összeköti őket: a használati tárgyakból használatuk módját, és végső soron az azokat használó embereket igyekszünk jobban megismerni, mint egyéneket és mint valamilyen szempontból összetartozó közösségeket. Az anyagi kultúra kutatását természetesen csak áttételesen lehet felhasználni egy adott társadalom szerkezetének, rétegződésének bemutatására.14 2 Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy a kettő kölcsönhatásban van egymással, mint ahogy az emberek és a tárgyak sem létezhettek egymás nélkül. Az általánosítás semmilyen szinten nem egyszerű, sem az egyén tárgyi környezetéből és szokásaiból arra a társadalmi csoportra vagy városra, amelyhez tartozik, sem egy település jellegzetességeiből annak a régiónak vagy országnak az egészére, ahol elhelyezkedik. Az általánosítást azonban nem kerülhetjük el. Inkább érdemes annak a kockázatát vállalni, hogy következtetéseinket újabb adatok módosítják vagy megcáfolják, mint hogy az ettől való félelemben csak valamilyen szinten rendszerezett adatok egymásutánját vonultassuk fel. Werbőczy meghatározása szerint a város „civium unitas ad bene honesteque vivendum privilegiata"M3 Ez a megállapítás a korabeli szemléletnek megfelelően egyfajta idealizált becsületes életet tételez fel, amelyben a „bene" inkább erkölcsi, mint anyagi értelemben volt használatos. A kettő azonban összefüggött egymással, és a ,jó életre" törekvés, a stabilitás iránti igény, a körülmények kedvező alakításának szándéka együttesen jellemezte a városlakókat, amit elősegített a birtokszerzés és a birtokolt javak feletti rendelkezés szabadsága. Ahogy Házi Jenő fogalmazott: „A városi polgár viszonylagosan nagyobb személy- és vagyonbiztonságban élhetett, mint sok nemes".144 Áttekintésem egyik tanulságaképpen azokat a jelenségeket és tendenciákat szeretném összegyűjteni, amelyek a korszak viseletének és textil-használatának 142 Vö.: József Laszlovszky: Social Stratification and Material Culture in 10-14th-century Hungary. In: Alltag und Materielle Kultur im mittelalterlichen Ungarn. Hg. András Kubinyi - József Laszlovszky. Medium Aevum Quotidianum 22. Krems, 1991. 32-67., kül. 32. 143 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Bp., 1990. pars III. tit. 8. 144 Házi Jenő: A soproni polgárjog megszerzésének története. Soproni Szemle 5. (1941) 276-277.
