Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
446 SZENDE KATALIN ket. Ugyanakkor eladásra a többi ingóságnál jóval gyakrabban szánták az ékszereket, hiszen ezek mindig könnyen piacra dobhatóak voltak, és gyakran kerültek zálogba is (elsősorban zsidókhoz), ahonnan az örökösöknek kellett kiváltaniuk azokat. Ágynemű és egyéb lakástextil Ennek a tárgycsoportnak a hagyományozása több végrendeletben igen előkelő helyet kap. Míg az öltözék kifelé reprezentálta viselője anyagi helyzetét, az ágynemű a család és a szűkebb baráti kör előtt tette ugyanezt.13 0 Mindhárom városban a leggyakrabban testált ingóságok között találjuk az ágyi öltözeteket: Eperjesen 14,8%-kal (107 db.) a ruhák után a második leggyakoribb tárgycsoport volt, Pozsonyban 10,3%-os részesedéssel (391 db.) a harmadik helyen áll, Sopronban 9%-os aránya (183 db.) az ötödik helyet jelentette (1. táblázat). A legtöbb testamentumban, ahol ágyneműk szerepelnek, 3-4 tétel fordul elő együtt, tehát általában egy teljes ágy felszerelését felsorolták. Ez a következő darabokból állt: Lepedő (Leilach; linteamen) - Anyaga általában vászon, sőt a finomabbakat akár papi karinggé is át lehetett alakítani (II/l. 178). Pozsonyban legtöbbször a „reisteins" anyagmegjelölés fordul elő, ez a közepes minőségű vászonféleség fentebb a kötények anyagaként szerepelt. A pozsonyi Andre Irher viszont kivételesen egy pár „von tuch" készült új lepedőt vetetett Stephan Hueter lányának, Marethnak (107/22). Jóval finomabb volt a pozsonyi Larencz Mischingertől a nyitrai püspökre hagyott két öissus-lepedő (567/5). Egy, a pozsonyi ispotály gondozottai javára tett rendelésből (89/10) arra van adatunk, hogy egy pár lepedőhöz 9 rőf anyagra volt szükség. A lepedők lehettek „közönségesek", vagy csíkosak, néhány esetben a hozzájuk tartozó hímzett, vagy eltérő színű, pl. kék lepedőszélről is említés történik.13 1 A lepedők Pozsonyban és Sopronban is szinte kivétel nélkül párosával fordultak elő, az egyik közvetlenül a derékaljra volt terítve, míg a másik a takaró vagy dunyha alá került, és fej felőli végét ráhajtották a takaróra. Ezt a szobabelsőt ábrázoló képeken (főleg Keresztelő Szt. János, Szűz Mária és Szt. Miklós születését ábrázolókon)13 2 gyakran megfigyelhetjük. A hagyatéki leltárak vagy az ingóságokat leltárszerűen felsoroló végrendeletek mindkét városban háztartásonként 8-12 db. lepedőt sorolnak fel, ez a fenti módon végezve az ágyazást egyszerre 4-6 (vagy ha egy rend váltással számolunk, 2-3) ágy megvetéséhez volt elegendő.13 3 Eperjesen ezzel szemben 21 alkalommal összesen 25 lepedő fordult elő, tehát legtöbbször egyesével említeték őket. Tévedés lenne azonban ebből az adatból feltétlenül másféle ágyazási szokásokra következtetni. Az örökösök köre ugyanis 130 Jaritz: Lebenshaltung 261. Vö. Askercz: Polgári otthonok 89-142. Úgy tűnik, hogy a történeti-néprajzi irodalom még nem fedezte fel magának az ágynemű vizsgálatában rejlő lehetőségeket. A Magyar Néprajz IV kötete sem a lakásbelsőnél, sem a textíliákkal kapcsolatban nem tárgyalja. 131 VÖ. a jóval gazdagabban díszített darabokat nemesi környezetben: Radvánszky. Családélet I. 29-31. 132 Pl. a kisszebeni főoltáron, vagy a Lippáról származó táblaképeken (MNG). Eperjesről a fentebb már említett „Szt. Miklós születése" táblaképekre utalnék. 133 A váltó-ágynemű mennyiségét illetően a hagyatéki leltárak vizsgálatától pontosabb eredményt várhatunk, mert ott szerencsés esetben összevethető a háztartásban levő ágyak száma a felsorolt ágyneműk mennyiségével.
