Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
442 SZENDE KATALIN repelnek, különösen a dél-német (nürnbergi) ötvösség termékei érkeztek növekvő számban Magyarországra a késő-középkorban. Az átalakítások viszont szinte biztosan helyben készültek.12 0 Az ezüst övek díszítményeit többnyire kehellyé kellett átalakítani, néhány esetben árukat fordították misemondásra. A viseletet is kiegészítő övek mellett az ékszerek közt az aranygyűrűk voltak az igazi tezauráló tárgyak. Lienhart Vossenperger neje, Veronika pl. 13 (II/l. 303), Hans Felzhalben javadalmas pap 8 (II/l. 328) aranygyűrűvel rendelkezett, míg 4-5 példány több polgár birtokában is volt. Összességében azonban sokkal inkább az ezüstékszerek voltak a vizsgált testamentumokra jellemzőek, esetenként ékkövekkel vagy gyönggyel kiegészítve. Az arany nem volt tipikus anyaga a magyarországi városok anyagi kultúrájának.121 Az ékszerek tulajdonosai Az ékszerek birtoklásában mutatkozó egyenlőtlenségek sarkítottan tükrözik vissza a városok lakosságán belüli vagyoni különbségeket, amit Sopronban az adójegyzékekkel való összevetésen keresztül figyelhetünk meg.12 2 Az adójegyzékekből azonosítható 37, ékszerről rendelkező személy közül senki sem fizetett az átlag alatti adót, míg majdnem felük (49%) az átlagos adó ötszörösénél is többet fizetett. Ezek az eltérések a foglalkozásokban is megmutatkoznak. Az összes ékszeremlítéseknek csak 18%-a származik iparosoktól, és ha az ezek 40%-át birtokló mészáros családokat leszámítjuk, ez az arány 12%-ra csökken. Az ezüst- és arany ékszerek tehát egy elég szűk felső réteg reprezentációs eszközei voltak. A javadalmas papok mindegyike szintén rendelkezett több-kevesebb ékszerrel, ezek a rövid leírások alapján megegyeztek a világi emberek által birtokoltakkal. Pozsonyban, ahol adójegyzékek csak kis számban állnak rendelkezésre, a végrendelkezők foglalkozása szolgálhat támpontul. Ebben a városban a végrendelkezők valamivel nagyobb hányada testált ékszereket, mint Sopronban (20%, ill. 17,8%). A 178 ékszert említő pozsonyi végrendelkező nagyjából egyenletesen oszlott meg a főbb foglalkozási csoportok között. 35 ill. 37%-uk volt kereskedő ill. kézműves, akik zöme azonban szőlőbirtokkal is rendelkezett. A csak szőlőjükből élők aránya 21%-ot tett ki, a maradék 7%-on a papok, nemesek, katonák és jegyzők osztoztak. Az ékszerek birtoklása azonban a valóságban sokkal differenciáltabb képet mutatott, amelynek néhány elemére rávilágíthatunk, ha megvizsgáljuk, hány és milyen fajta ékszerről rendelkeztek az egyes csoportok tagjai. A legegységesebb szokásokat e téren a szőlősgazdáknál láthatjuk. A 37 személynek több, mint a 120 Eva Toranová: Pozsony ötvössége a 15-16. században, (a továbbiakban: Toranová: Ötvösség) In: Luxusiparok. Válogatás a IX. Kézművesipartörténeti Szimpózium előadásaiból. Szerk. Horváth Sándor - Szulovszky János. Budapest-Veszprém, 1997. 28. (a továbbiakban: Luxusiparok.) Ld. még Uőr. Zlatníctvo na Slovensku, Bratislava, 1983. és Csatkai Endre: Soproni ötvösök a XV-XVII. században. Sopron, 1939. 121 Hasonló eredményre jut Gerhard Jaritz: Österreichische Bürgertestamente als Quellen zur Erforschung städtischer Lebensformen des Spätmittelalters. Jahrbuch fur Geschichte des Feudalismus 8. (1984) 258. az osztrák városok anyaga alapján. Vö. Baur: Testament 240-246. 122 Vö. Szende: Sopron 110. 6/a táblázat.
