Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 441 megnevezés (gulden partten) előfordult Pozsonyban is (689), és a mindössze két, Eperjesről említett fejék (itt a mitra kifejezést használták rá) egyike is aranyból, vagy esetleg aranyszállal átszőtt szövetből készült. A másik, még gyakoribb csoport a szövet alapra felvarrt gyöngyös pártáké (perlen partén), amelyek gyöngydíszét előszeretettel applikálták aztán miseruhákra, humeralékra. Arányuk Sopronban és Pozsonyban is meghaladta az összes fejdíszek 60%-át. A későbbi évszázadokban a két típus kombinációjából kialakuló gyöngyös-bogiáros párták terjedtek el az egész ország köznemesi viseletében.116 A nem párta néven említett más gyöngyös fejékek (Sopronban widel, khron, Pozsonyban krancz, kraws) talán nem fogták teljesen körbe a fejet. A gyöngyös díszítésmód a melldíszeknél (brustuck) és ruhaszegélyeknél (preis) is elterjedt. Ez utóbbi általában párosan fordul elő, ezért valószínűleg a ruhaujjak szegélyét, a mandzsettát jelentette. Nyakékek (Halssgoller) és láncok (Khetlein) kisebb számban, főleg a vizsgált időszak második felében fordulnak elő, anyaguk arany, ezüst, gyöngy egyaránt lehetett. A többi ékszertípus: csatok, boglárok (Gesperr) szorosan az öltözékhez tartozott. Vagy a ruhadarabokkal együtt említették, vagy azoktól elválasztva, önmagukban örökítették őket tovább, ebben az esetben más kapta a ruhát és más ez ezüstgombokat és -csatokat. Eperjesen az összes ékszer-említések egynegyede tartozott ebbe a körbe: öt alkalommal gombokat, háromszor ruhakapcsokat vagy csatot testáltak a ruháról leválasztva. Szintén az öltözet kiegészítői voltak a különböző erszények és pénzeszacskók, amelyek a zsebek hiányát pótolták. A pénz mellett minden apró használati tárgyat ilyenekben tarthattak,11 7 és az erszénykék selyem vagy bársony anyagukkal, gyöngyös díszítésükkel maguk is jelentős értéket képviseltek. Általában az övről lógtak le,11 8 de viselhették nyakban is őket (Halspewtl, II/l. 137). Különleges darab lehetett az az ezüst veretekkel díszített erszény, amelyet Ulrich Wyder pozsonyi mészáros születendő gyermekére hagyott (193/16), és 12 Aft-ért volt zálogban a testálás idején. Az egyszerűbb darabok, mint pl. a Mert Hengst szíjgyártó (528/23) és az András irhatímár birtokában levők, csupán bőrből készültek. Az előbbinél a benne levő pénz képviselte az igazi értéket, az utóbbinál a kidolgozás is érdekes lehetett, a kilenc darabból kettő ugyanis kifejezetten nők számára készült (frawenpewtel). A divattal, ill. a hajviselettel lehetett összefüggésben a nyakláncok kis száma, és a fülbevalók és karkötők teljes hiánya. Az ékszerek értékét szinte kizárólag anyaguk jelentette, a művészi kivitelt olyannyira nem becsülték meg, hogy gyakran a legszebb darabokat is beolvasztásra szánták.11 9 Az ékszerek egy része, a fémedényekkel és kegytárgyakkal együtt, helybeli munka lehetett. Ötvösmesterek szép számmal ismeretesek mindhárom városból. Ezüstneműk azonban a nyugatról behozott áruk között is sze-116 Mojzsis Dóra: XVI-XVII. századi párták a nagylózsi temető anyagából. Folia Archaeologica XXXV (1985) 185-205. 1,7 Hartmut Boockmann: Die Stadt im späten Mittelalter. München, 1986. 107, 168. ábra; Egan - Pritchard: Dress Accessories, 342-357 bőr- és textilerszényeket mutat be; az utóbbiak gyakran rendelkeztek fémkerettel vagy -díszítésekkel. 118 Kuenringer, Kat.-Nr. 783. 119 MMűv 159. (Marosi Ernő tanulmánya).
