Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
440 SZENDE KATALIN Gyűrűk (Ring, Vingerl; anulus) - Szintén gyakori személyes ékszer, Sopronban 30 alkalommal 66, Pozsonyban 53 említésben összesen 83 darab szerepelt, Eperjesen 3 említéssel találkoztam. Az összes többi ötvöstárggyal ellentétben kisebb méretük miatt ezek kevés kivétellel aranyból készültek. Ha mégis kisebb értékű fém (ezüst) fordul elő,113 akkor általában többet (három esetben is 4 darabot) birtokoltak belőle. A részletesebb leírások alapján különböző színű drágaköveket (gyakorisági sorrendben: zafír, türkiz, smaragd, rubin) foglaltak beléjük. Egy esetben a leírás aranyozott réz foglalatot említ (II/5. 139). Az egyik gyűrűn, amelyet neve szerint (dawmring) a hüvelykujjon viseltek, írás is volt (uo.).11 4 Ez a ritka típus Pozsonyban (503/15) és Eperjesen is előfordult, az utóbbi helyen anulus pollicis-ként nevezték meg (E. 104/12). Érdekes még a soproni Otto Melier abroncsokból sodrott (raifflötn gewundtnen) gyűrűje (II/l.378), amelyet a Boldogasszony templom plébánosára hagyott, hogy árából misét mondjon. Külön szólunk a szintén aranyból készült pecsétgyűrűkről (petschadring). A középkor végére a legtöbb polgárnak, ill. családnak volt saját pecsétje, ezt esküdtként, vagy tanúként való szerepléseik is szükségessé tették.115 A soproni végrendeletek között mégis csak összesen hat alkalommal említ ilyet négy örökhagyó. Ezekből is két-két darab megegyezik, mert Lienhart Vossenperger neje Walent Schwingenhammer feleségére hagyta két pecsétgyűrűjét, aki ezeket Hans Mairnak örökítette tovább. További két esetben olvashatunk pecsétekről. Ez a kis szám talán azzal a ravatalképeken is megörökített szokással függ össze, hogy az elhunytat pecsétgyűrűjével az ujján temették el, így akadályozva meg a pecsét illetéktelen kezekbe jutását. A Pozsonyban említett kilenc pecsétgyűrű szintén csak töredéke a pecséttel rendelkező polgárok számának. Az egyetlen ismert ellenpélda Michael Meichsner (839), aki két darabot is felsorolt. Pozsonyban a petschadring-eк egyharmada ezüstből készült, ezt talán a fehér fém nagyobb keménysége magyarázza. Az eperjesi testamentumokban egyetlen pecsétgyűrű sem fordult elő, más gyűrű is összesen négy darab, amelyek mindegyike ezüstből készült. Az egyetlen, Pozsonyban megemlített jegygyűrűt egy nemesasszony, Czobor Imre özvegye, Margit hagyta egy apácakolostorra (477). Gyakori női fejdísz volt a párta (Partien, Pertel; mitra). A soproni végrendeletekben 13 darab fordult elő, Pozsonyban 21, Eperjesen kettő. Értékőrző funkciójuk miatt ezek az esetek felében férfiak testamentumában szerepeltek, de ebből viseletükre nem lehet következtetni. Pozsonyban azt figyelhetjük meg, hogy ha férfiak testamentumában szerepelt a párta, azt leggyakrabban nőrokonaikra hagyták, míg a nők férfiakra és nőkre egyaránt testálták ezeket a fejékeket. Mindkét nyugat-dunántúli városban gyakran örökítették egyházakra is a pártákat, hogy értékes anyagukat újra felhasználva kegytárgyakat készítsenek belőlük. A párták egy része az öveknél leírt bogláros típust követte, aranyozott ezüst veretekkel, Sopronban egy esetben tiszta aranyból készült (II/l. 374). Hasonló 113 A londoni leletanyagban szintén megtalálhatók az aranygyűrűk, továbbá réz és ón ötvözetek. Ezüstgyűrű csak elvétve fordult elő. Egan - Pritchard: Dress Accessories 325-328. 114 A Hans Zirkendorfer özvegye által felsorolt gyűrűk valószínűleg megegyeznek azokkal a darabokkal, amelyekkel néhai féije végrendelete szerint (Házi II/l. 283) Bazini Ferenc gróf tartozott a családnak. 115 Tompos Ernő: Soproniak középkori pecsétjei. Soproni Szemle 27. (1973)
