Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405

440 SZENDE KATALIN Gyűrűk (Ring, Vingerl; anulus) - Szintén gyakori személyes ékszer, Sopron­ban 30 alkalommal 66, Pozsonyban 53 említésben összesen 83 darab szerepelt, Eperjesen 3 említéssel találkoztam. Az összes többi ötvöstárggyal ellentétben ki­sebb méretük miatt ezek kevés kivétellel aranyból készültek. Ha mégis kisebb értékű fém (ezüst) fordul elő,113 akkor általában többet (három esetben is 4 da­rabot) birtokoltak belőle. A részletesebb leírások alapján különböző színű drága­köveket (gyakorisági sorrendben: zafír, türkiz, smaragd, rubin) foglaltak beléjük. Egy esetben a leírás aranyozott réz foglalatot említ (II/5. 139). Az egyik gyűrűn, amelyet neve szerint (dawmring) a hüvelykujjon viseltek, írás is volt (uo.).11 4 Ez a ritka típus Pozsonyban (503/15) és Eperjesen is előfordult, az utóbbi helyen anulus pollicis-ként nevezték meg (E. 104/12). Érdekes még a soproni Otto Melier abroncsokból sodrott (raifflötn gewundtnen) gyűrűje (II/l.378), amelyet a Boldo­gasszony templom plébánosára hagyott, hogy árából misét mondjon. Külön szólunk a szintén aranyból készült pecsétgyűrűkről (petschadring). A középkor végére a legtöbb polgárnak, ill. családnak volt saját pecsétje, ezt es­küdtként, vagy tanúként való szerepléseik is szükségessé tették.115 A soproni végrendeletek között mégis csak összesen hat alkalommal említ ilyet négy örök­hagyó. Ezekből is két-két darab megegyezik, mert Lienhart Vossenperger neje Walent Schwingenhammer feleségére hagyta két pecsétgyűrűjét, aki ezeket Hans Mairnak örökítette tovább. További két esetben olvashatunk pecsétekről. Ez a kis szám talán azzal a ravatalképeken is megörökített szokással függ össze, hogy az elhunytat pecsétgyűrűjével az ujján temették el, így akadályozva meg a pecsét illetéktelen kezekbe jutását. A Pozsonyban említett kilenc pecsétgyűrű szintén csak töredéke a pecséttel rendelkező polgárok számának. Az egyetlen ismert ellen­példa Michael Meichsner (839), aki két darabot is felsorolt. Pozsonyban a petschad­ring-eк egyharmada ezüstből készült, ezt talán a fehér fém nagyobb keménysége magyarázza. Az eperjesi testamentumokban egyetlen pecsétgyűrű sem fordult elő, más gyűrű is összesen négy darab, amelyek mindegyike ezüstből készült. Az e­gyetlen, Pozsonyban megemlített jegygyűrűt egy nemesasszony, Czobor Imre öz­vegye, Margit hagyta egy apácakolostorra (477). Gyakori női fejdísz volt a párta (Partien, Pertel; mitra). A soproni végrende­letekben 13 darab fordult elő, Pozsonyban 21, Eperjesen kettő. Értékőrző funk­ciójuk miatt ezek az esetek felében férfiak testamentumában szerepeltek, de ebből viseletükre nem lehet következtetni. Pozsonyban azt figyelhetjük meg, hogy ha férfiak testamentumában szerepelt a párta, azt leggyakrabban nőrokonaikra hagy­ták, míg a nők férfiakra és nőkre egyaránt testálták ezeket a fejékeket. Mindkét nyugat-dunántúli városban gyakran örökítették egyházakra is a pártákat, hogy értékes anyagukat újra felhasználva kegytárgyakat készítsenek belőlük. A párták egy része az öveknél leírt bogláros típust követte, aranyozott ezüst veretekkel, Sopronban egy esetben tiszta aranyból készült (II/l. 374). Hasonló 113 A londoni leletanyagban szintén megtalálhatók az aranygyűrűk, továbbá réz és ón ötvözetek. Ezüstgyűrű csak elvétve fordult elő. Egan - Pritchard: Dress Accessories 325-328. 114 A Hans Zirkendorfer özvegye által felsorolt gyűrűk valószínűleg megegyeznek azokkal a darabokkal, amelyekkel néhai féije végrendelete szerint (Házi II/l. 283) Bazini Ferenc gróf tartozott a családnak. 115 Tompos Ernő: Soproniak középkori pecsétjei. Soproni Szemle 27. (1973)

Next

/
Thumbnails
Contents