Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 437 darabok és szabások (hacuka, dolmány, suba) a viszonylag kis számú forrásanyagban is megtalálhatók voltak Eperjesen. A fehérneműk említésénél alapvető különbségeket tapasztaltunk: ezek a darabok Eperjesen szinte alig fordultak elő. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ott kevesebb inget használtak, csak mint helyi alapanyagból házilag előállított termékek kevésbé voltak említésre méltók a továbbörökítésnél. A fejfedők közül szintén igen ritkán fordult elő Eperjesen az a csoport, amely a nyugat-magyarországi városokban meghatározó szerepet játszott: a fátylaké. Ezeket kelengyeként vagy baráti ajándékként számos pozsonyi és soproni asszony sorolta fel részletesen, alsó-ausztriai társaikhoz hasonlóan. Feltevésként megfogalmazhatjuk, hogy Eperjesen mások lehettek a kelengyeadási szokások, több mindent készíthetett maga a menyasszony, vagy a rokonság nem a végrendeletek útján gondoskodott a hozománynak erről a fontos eleméről. A kelengye kérdésére az ágyneművel kapcsolatban is visszatérünk még.10 1 Más szokásokkal találkozunk a miseruhák testálásával kapcsolatban is: Sopronban és Pozsonyban részletesen leírták, hogyan készüljön az ornátus, gyakran megnevezve egy átalakítandó felsőruhát, vagy a díszítéshez felhasználandó ékszert. Eperjesen csak az egyháznak vagy vallásos társulatoknak szóló ruhaadományokról olvashatunk, a felhasználás módját nem kötötték ki. A ruhák színvilágát tekintve elsősorban a fekete szín ritkaságát kell kiemelni Eperjesen. Hasonló megfigyelést tett a 17. századi győri magyar lakosok testamentumainak feldolgozója is, aki ezt a temetkezési szokásokkal próbálja magyarázni („Talán feketében temetkeztek?").10 2 Az eperjesi példa alapján, ahol a német többségi lakosság mellett a soproninál vagy a pozsonyinál jóval jelentősebb magyar kisebbség is élt, felmerülhet a színhasználat és a nemzetiségi megoszlás összefüggésének lehetősége is, amit erősíthet a zöld szín hasonlóan magas gyakorisága is mindkét helyen. A feltevés bizonyításához azonban mindenképpen széles körű további vizsgálatokra lenne szükség. A végrendeletek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a polgárság viselete országszerte azonos alapelemekből állt, de ezek az elemek eltérő anyagokban, színekben és díszítéssel jelentek meg, és más-más arányban kaptak helyet a ruhatárakban a nyugati határszélen és az ország északkeleti részén. Az eltérésnek egyaránt lehetett az oka a földrajzi távolság és az etnikai különbözőség, a német ill. magyar anyanyelvű népesség eltérő aránya. Eddigi adataink alapján csak nagy óvatossággal próbálhatjuk meg elhelyezni a vizsgált városok viseletét az európai palettán. A kontinens maga is megosztott volt, az írásos és képi forrásokban is igen gazdagon dokumentált angol-francianémetalföldi viselet formájában és elnevezéseiben is erősen eltért a dél-német és osztrák területek lakóinak ruházatától. Pozsonyban és Sopronban is erősen érvényesült ez utóbbi területek viseletének hatása. Egy-két kivétellel (hacuka, janko, dolman) az ottaniakkal azonos elnevezésekkel találkozunk, a schaube pedig a hangzásbeli hasonlóság ellenére nem a magyar subával, hanem a dél-német te-101 A kelengye összeállításának újabbkori változatairól ld. Magyar Néprajz IV 745-756. 102 Horváth: Viselet 18.
