Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405

438 SZENDE KATALIN rületen megjelenő Schaube-val állt összefüggésben.10

3

Az eperjesi viselet jobb elhelyezéséhez többet kellene tudni a környező városok, valamint a szomszédos lengyel területek lakóinak ruházkodásáról is. Ékszerek Ez a tárgycsoport a személyes jelleg mellett első látásra nyilvánvaló értékhordozó is volt, hiszen az ide sorolt ingóságok anyaga kivétel nélkül nemesfém, drágakő, vagy gyöngy.10

4

Az egyes tárgytípusok gyakoriságát tekintve azonban mégsem állt vezető helyen egyik városban sem: Pozsonyban és Eperjesen az 5., Sopronban a 6. leggyakrabban említett tárgycsoport volt. (1. táblázat) Ugyanezt a tendenciát lehetett Bécsben is megfigyelni.10

5

Ez egyben azt is jelenti, hogy a polgárság viszonylag kevés ékszerrel rendelkezett, hiszen ezeket okvetlenül tovább örökítették, vagy az egyháznak ajánlották volna, ha lett volna birtokukban - leszámítva természetesen a temetéskor a földbe került tárgyakat. A főbb típusok megegyeztek a nemesség által használtakkal, de számuk és értékük kisebb volt.10

6 Övek (Gürtel; cingulus/balteus) - A leggyakrabban előforduló ékszertípus, Sopronban 52 alkalommal említettek összesen 65 darabot, Pozsonyban 189-szer fordult elő összesen 211 darab. Eperjesen ugyan csak 11 darab volt a vizsgált anyagban, de még így is ez volt a legnagyobb egységes csoportja a mindössze 34 tétellel jelen levő ékszereknek. Népszerűségét és használati értékét növelte, hogy nemcsak az öltözet része volt, amely a ruhát fogta össze, hanem — mint a táblaképek is gyakran mutatják — apró, később zsebben hordott személyes használati tárgyak: erszény, kés, kulcsok rögzítésére is szolgált. Ezenkívül kitűnő lehetőséget adott az elegancia és a jómód hangsúlyozására. A több mint másfél méter hosszű övek az egész késő-középkoron keresztül divatosak voltak.107

Az övek általános elteijedtségét mutatja, hogy a tárnoki jognak a „házfelszerelés"-re (De utensilibus domus) vonatkozó felsorolása is tartalmazza: „unurn balteum argenteum sive deauratum".10

8

Ez természetesen csak az alapkészlet volt, egy személy birtokában jóval több öv is lehetett. Az övek anyaga szinte kivétel nélkül ezüst, legalábbis ami a vereteket illeti. Néhány bővebb leírásból (II/5. 139-140) a használóra utaló „frawen gurtel" ill. ,,mannsgurtel" kifejezésen kívül a hétköznapi (taglichs, 193/18) vagy ünnepi (balteus solempnis, 161/7) jelleget is megállapíthatjuk. Felépítés szempontjából két юз Vaíjú Elemér ezzel ellentétes nézeteit Balogh Jolán már 1948-ban kétségbe vonta (Balogh: Mátyás-kori 1948. 16-19.) 104

Az ékszerekre és a nemesfém edényekre vonatkozó végrendeleti tételeket kigyűjtötte: Juraj Spiritza: Udaje о zlatníckych vyrobkoch v najstarsom bratislavskom protokole testamentov. Zborník Slovenskeho Narodneho Múzea História 8. (1968) 169-201. Tanulmányom megírásakor saját átírásomra és adatbázisomra támaszkodtam. 105 Gerhard Jaritz: Die realienkundliche Aussage der sogenannten „Wiener Testamentsbücher". In: Das Leben in der Stadt des Spätmittelalters. Veröffentlichungen des Instituts für mittel-alterliche Realienkunde Österreichs Nr. 2. = Sitzungsberichte der ÖAW Phil.-Hist. Klasse, Bd. 325. Wien, 1977. 178. 106 Kubinyi: Die Rolle 635. 107

Ilyen övet tartalmazott például a stájerországi scheiflingi kincs is: Katalog Gothik in der Steiermark. Graz, 1982. 314.; Vö. Ilse Fingeriin: Das Gürtel des hohen und späten Mittelalters. München-Berlin, 1971, 348. 108 Kouachich i. m. cap. CXXXII.