Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
436 SZENDE KATALIN szegek társaságában. A fátylak egyébként társadalmi helyzettől függetlenül kifejezetten fiatal lányoknak szánt adományok voltak, hozományuk részeiként. Országos jellemzők és helyi sajátosságok A három város anyagának összehasonlítása alapján próbáljuk meg elkülöníteni, hogy az öltözködési szokások közül melyek voltak országosan is jellemzőek, és hol találkozhatunk regionális sajátosságokkal! A pozsonyi adatok bevonása sok tekintetben árnyalta a soproni végrendeletek feldolgozása alapján korábban kialakított képet, főleg egyes ruhaféleségek és textíliák megjelenésének idejét illetően. Pozsonyban általában hamarabb megjelentek az új, divatosabb formák és anyagok, és több olyan ruhaféleség is előfordult, ami Sopronban nem. Az eperjesi testamentumok elemzése azonban sok mindenben a nyugat-magyarországi városokétól gyökeresen eltérő eredményeket hozott, és megmutatta, hogy a soproni és pozsonyi megfigyeléseknek csak egy részét lehet országosan általánosítani. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tapasztalt különbségek egy része az eltérő végrendelkezési gyakorlatból származhat: abból, hogy más-más ruhadarabokat és azoknak más-más jellemzőit tartották említésre méltónak. Néhány esetben szerepet játszhat az eperjesi testamentumok kisebb száma is, ami miatt egyes darabok előfordulásának kisebb volt a valószínűsége. A legtöbb eltérés azonban másként is magyarázható. Azonosak voltak a drágább külföldi alapanyagok (harras, pernisch, lundisch), de eltérések mutatkoztak az olcsóbb posztók származási helyében. Ezeket nem érte meg távolabbról szállítani, hanem a közelebbi gyártási helyekről: a nyugati határszélen dél-német, osztrák, cseh, északkeleten lengyel területről importálták. Még világosabb az eltérés a fehérneműk esetében: Pozsonyban és Sopronban külföldi vásznat használtak, míg Eperjesen a helyi termékek elégítették ki a szükségleteket. A felsőruházat egyes elemei közül az általánosító jellegű kifejezések (Rockltunica, Alantellpallium, Pelzlmastruga) mindhárom városban egyformán gyakoriak voltak, talán csak a pallium tűnik fontosabbnak Eperjesen, mint másutt. Eltérően emlékeztek meg viszont a testálok ezek díszítéséről. Eperjesen nagy hangsúlyt fektettek az ezüst csatokra és boglárokra, amelyeket általában a ruhától elválasztva másnak örökítettek tovább. Egy kassai adat alapján ott hasonlóan fontosnak tűnik az ezüst ruhadíszek (gombok, palástkapcsok) szerepe.100 A másik két városban ezek a nemesfém tartozékok sokkal kisebb jelentőségűek voltak. Nehéz eldönteni, hogy a nyugat-dunántúliaktól eltérő díszítettség eltérő szabást is jelentett-e az eperjesi hosszú felsőruháknál. A Schaube mellett megtalálható suba névalak viszont valószínűleg két különböző ruhadarabra utalt. A rövid kabátkák, zekék ésetében jelentős eltérést nem lehet kimutatni a három város anyagában. Említésre méltó viszont, hogy a dél-német, osztrák területeken nem adatolható ruha-100 Margaretha, Johannes Weisser városi tanácstag özvegyének testamentuma, 1472. Kassa Város Levéltára, Libri civitatis maiores H III/2 pur.2. f. 69b, idézi: MMűv I. 160. (Marosi Ernő tanulmánya) A kassai testamentumoknak a/ anyagi kultúra szempontjából történő feldolgozása kívül esik dolgozatom keretein, de a jövőben, az eperjesi anyag ismeretében mindenképpen fontos lenne visszatérni rá.
