Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 433 arányának megfelelően (kézművesek 29%, kereskedők 25%, szőlősgazdák 36%, egyéb 10%) képviselteti magát a ruhadarabokat említők között. Kiemelésre érdemes a szőlősgazdák magas aránya, ami más tárgycsoportoknál nem figyelhető meg. Eperjesen ugyanakkor azok említették a legtöbb ruhát, akik valamilyen mesterséget űztek vagy kereskedelemmel foglalkoztak, a csak földművelésből élők aránya alacsony volt. A gazdagok viseletének jellemzői közül a végrendeletekből csak az anyagokat és a díszítést lehet megismerni, az esetlegesen eltérő szabást alig. Itt a bársonyról és damasztról, továbbá a prémekről elmondottakra utalok vissza, mert forrásaink alapján főleg az anyagokban megtestesülő értéket figyelhetjük meg. Az eddigi kutatás is megállapította általánosságban, hogy a polgárság a nemesség öltözködését igyekezett a maga lehetőségei szerint követni, de a ruhák formai változatairól keveset tudunk.9 2 Kivétel ez alól a fentebb részletesen tárgyalt suba, illetve Schaube. Az utóbbi, úgy tűnik, férfiak által viselt, németes szabású polgári ruhadarab volt, szemben a nemes férfiak és nők ruházatához tartozó subával. A suba példáján a polgári és a nemesi viselet érték-különbségeiről is képet kaphatunk. A polgárok 6-11 Aft értékű subáit a főurak és a középnemesek viseletéhez tartozó darabok is sokszorosan felülmúlták. „A jelek szerint nem volt lényeges különbség az arisztokrácia és a nemesség ruházata között" - állapította meg Kubinyi András a nemesi testamentumok alapján, mindkét rétegből 60-70 Aft értékű subákról talált adatokat. Ugyanezek a főurak szolgáiknak 1,5 Aft-ot érő subákat adtak.93 A végrendelkező polgárokénál jóval elnagyoltabb képet kapunk a szegények öltözködéséről, mert ők csak passzívan, a felruházásukat szolgáló kegyes hagyatékok kedvezményezetteiként szerepelnek végrendeletekben.9 4 Ezért ezzel a témával alább, a ruhadarabok örököseiről szólva foglalkozom. A viseletet érdemes a nemek szerint differenciáltan is megvizsgálni. A középkorban a férfidivat sokkal változékonyabb és sokrétűbb volt, mint a női, mivel a férfiak felsőruhájának hossza a deréktól a bokáig változhatott, míg nők esetében erkölcsi tabuk és egyházi előírások korlátozták a divat szeszélyeit.9 5 A divat változását persze csak némi késéssel követte az elnevezések változása, a testamentumok esetében pedig a régi ruhadarabok említése és a konzervatív terminológia együttesen több évtizedes eltérést is eredményezhetett. Mindezek ellenére a végrendeltekben használt kifejezések tükrözik a férfidivat nagyobb változatosságát, és a divat alakulását is. A nők és férfiak által egyaránt használt felsőruhák Rock, Mantel, Seidel és Kursen néven fordulnak elő, míg a férfiak ezeken kívül Joppet, Wamsot, dolmányt, hacukát, jankot vagy Schaubet is viselhettek, továbbá Gugelt és kalapot is csak a férfiak hordtak. A csak nőkre jellemző ruhadarabok elsősorban a kiegészítők közül kerültek ki: vendégujjak, kötények, szalagok, ingvállak voltak ezek. 92 Kubinyi: Die Rolle 633-635, v. ö. Kubinyi András: A középkori anyagi kultúra kutatása és néhány módszertani problémája. Aetas 1990/3. 51-67. Az utánzás költségkímélő módozatairól: Piponnier - Mane: Dress, 83. 93 Kubinyi: Főúri 338-340. 94 Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. 154-156., Jaritz: Steiermark 38. 95 Legutóbb Id. Anne Sutton: Dress and Fashions с. 1470. In: Daily Life in the Late Middle Ages. ed. Richard Britnell. Sutton Publishing. Phoenix Mill, 1998. 5-26., kül. 8., 6. és 8. jz. A férfidivat nagyobb változatosságára a magyar kutatás is korán felfigyelt: Varjú: Középkor végén 402.
