Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 425 Más alkalmakkor azért említettek meg cipőket, mert tartoztak az árával, mint a pozsonyi Thomas Haindl Bemard sutornak (647/32,33). Tíz soproni említés szintén hasonló összefüggésben, két varga: Lienhart Steirer és Erhard Schimel testamentumában maradt fenn: már elkészített, de még ki nem fizetett lábbeliket sorolnak fel. Vevőkörük a polgármester és a polgárok mellett a város jobbágyfalvait (Balf, Kópháza, Bánfalva) is felölelte. Áraik némileg magasabbak az 1525. évi árszabásokban megadottaknál, de nem érték el az 1532. évi értékeket.63 Átalakítások és egyházi öltözetek A ruhadarabok sem kerülhették el ezt a sorsot, ami a legtöbb értékes anyagból készült tárgyra várt: az átalakítást. Magától értetődő volt ez sok esetben, amikor a ruhák különböző nemű és korú örökhagyók és örökösök között cseréltek gazdát. Olvashatunk többek között mantelnak rockká való átalakításáról, ami bizonyos kurtításon kívül alábélelésből is állhatott, másszor férfiroc/eból készítettek női ruhát (II/l. 321). A leggyakoribb azonban a miseruhává, esetleg más egyházi öltözetté való átalakítás volt. Az alábbiakban ezekről emlékezünk meg, számba véve természetesen nemcsak az átalakított, hanem az újonnan készített egyházi öltözeteket is. Miseruha (Messgwandt; casula) - A leggyakrabban említett liturgikus öltözetek. Sopronban a már meglévő miseruhák papok vagy saját misealapítványt fenntartó módosabb polgárok testamentumaiban fordultak elő. Egy másik csoportjukat újonnan vásárolták vagy készíttették. Az összes említéseknek kb. 1/5-ét világi rendeltetésű ruhadarabokból (rockhói, vagy schaube-ból) alakították át, és az új miseruhák egy részénél is a szövet már a végrendelkező birtokában volt. Az átalakítás gyakorlatát a fennmaradt gótikus miseruhák is igazolják: anyaguk megfelel a világiak drága öltözékeinek: bársony, arany virágokkal díszített damaszt, kamelot, tafota, atlasz fordul elő.6 4 Az új darabokat is figyelembe véve a fehértől a lilán és a sárgán át a kékig minden szín megtalálható, a liturgikus előírásoknál is nagyobb változatosságban. A palástszerű öltözékek összefogására nemesfém csat szolgált (pl. II/l. 178). Pozsonyban, ahol sokkal kevesebb volt a papi végrendelet, a miseruhák nagy többsége jogi meghatározás szerint a Jövőben keletkező" javak kategóriájába tartozott. A végrendelkezés idején már meglévő darabok egy része zálogban vagy letétként került a testálókhoz, akik kereskedéssel is foglalkoztak. Kisebb hányaduk már régebb óta szolgálta a családi reprezentációt, mint például Friedrich Voyt polgármester fekete színű miseruhája, amelyen a címer (wappen) valószínűleg a család jelvénye volt (802/23). Az átalakítandó ruhadarabok között a schaube és a rock mellett a díszes női vendégujj (ürmei) is szerepelt. Az anyagok és színek a soproniakéhoz voltak hasonlók. A megrendelők gyakran kitértek a casula-keresztekre is, amelyeknek 63 A lábbelik áraira vonatkozóan ld. az 1525. évi árszabást: Házi II/6. 392, 398-399; a vargákra és készítményeikre: Mollay Károly: Árszabások. A soproni vargák 1532. évi árszabása. Soproni Szemle 41. (1987), 305-307. 64 Jaritz: Steiermark, 37, Hartmut Boockmann: Leben und Sterben in mittelalterlichen Göttingen, Göttinger Jahrbuch 31. (1983), 88.
