Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
422 SZENDE KATALIN arányban soroltak fel fehérneműket, de az ing említése általában az átlagos adó kétszeresénél kevesebbet fizetőkre jellemző, az ennél magasabb értékek esetében hagyatéki leltárról, vagy különleges, aranyhurkokkal díszített selyemingről volt szó. Pozsonyban az említők nagy többsége nő volt. Eperjesen viszont meglepő módon mindössze négyszer fordul elő ing a testamentumokban, további hat alkalommal pedig az „összes fehérnemű"-ről, vagy „vászonnemű"-ről rendelkeztek. Ezt egyetlen örökös, általában közeli hozzátartozó kapta, a kelengye biztosításában a végrendeletek itt nem játszottak fontos szerepet. Fürdőing (Padphait, Padhemd, Padmantel) - Az ingek különleges csoportját alkották a fürdőben használatos darabok. Ezek szintén vászonból készült, két esetben aranyszegélyes hosszú alsóruhák voltak, amelyek a nyilvános fürdőkbe járáshoz kapcsolódtak. Valószínűleg az anyag finomsága miatt hagyták gyakran egyházi célokra, karinggé vagy éppen oltárterítővé kellett a rendelkezések szerint átalakítani. A fürdők ellen egyébként elhangzó erkölcsi kifogások ilyenkor nem jöttek számításba. Fejfedők Csuklya (Gugel, capucium) - Fejre húzott, gyakran hosszú nyúlvánnyal (zipfel) ellátott fejfedő, ami legtöbbször gallérszerűen a vállat is borította. Alsó-Ausztriában és Stájerországban divatja a 14. században tetőzött, 1400 után főleg utazáshoz vagy vadászathoz viselték,5 5 míg a magyar városokban úgy tűnik, hogy szűkebb körben a férfiak az egész késő-középkor folyamán használták. Viselete olyannyira jellegzetes lehetett, hogy az egyik soproni végrendelkező, Dorottya aszszony férjét is „Gugelziph"-nek nevezték (II/l. 299-301.). Egyébként is a legtöbb adatunk, szám szerint hat Sopronból való; Pozsonyban négyen, Eperjesen ketten sorolták fel, zömmel férfiak. Általában élénk színekben (zöld, vörös) fordult elő. Fejfedő (Haube) - Ismét egy gyűjtőnévvel van dolgunk, amely a selyem, vagy aranyszegélyes női főkötőt és a férfi süveget egyaránt jelenthette. A jelzőkből úgy tűnik, hogy mégis inkább a kucsmaszerű, prémből készült darabokat nevezték így, a szőrmék között pedig nyest, coboly, mókus egyaránt lehetett. A kalaptól a jobban fejhez simuló formája különböztette meg; férfiak és nők egyaránt említhették. Kalap (Hut, Pirret, pileus) - Tartós anyagokból: szőrméből vagy posztóból (vilczhuet) készült fejfedő.56 A férfiviselet részeként rangjelző szerepe volt, a polgári viselethez az ábrázolások szerint a 14. századtól tartozott hozzá. Sopronban 55 Gerhard Jaritz: Zur materiellen Kultur der Steiermark im Zeitalter der Gotik. In: Gotik in der Steiermark. Ausstellungskatalog. Graz, 1978. 36. (a továbbiakban: Jaritz: Steiermark), Bildwörterbuch 92-93. Az észak-német területeken szintén a 14. században volt divatban, Id. Max Hasse: Neues Hausgerät, neue Häuser, neue Kleider. Eine Betrachtung der Städtischen Kultur des 13. und 14. Jahrhunderts sowie ein Katalog der metallenen Hausgeräte. Zeitschrift für Archäologie des Mittelalters 7. (1979) 56. (a továbbiakban: Hasse: Hausgerät). A gugel ábrázolását láthatjuk a soproni bencés (volt ferences) templomban levő térdelő férfiszobron, amely a 15. század 1. feléből származik (legutóbbi közlése: Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Kiállítási katalógus. Szerk. Mikó Árpád - Takács Imre. Bp. 1994. IV-54. tétel, 279-281). 56 Kinézetére egy épen maradt példány alapján: Kuenringer, Kat.-Nr. 773/b.; Endrei: Patyolat, 88.
