Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
420 SZENDE KATALIN A nadrág és a zeke elterjedése minden bizonnyal szélesebb körű volt, mint ahogyan az a végrendeletekből kitűnik. Az 1525-ös soproni árszabás háromfélét különböztetett meg: a damaszt vagy selyem nadrág és zeke kétszer annyiba került (4 sol. den.), mint a közönséges polgári változat (gemain purger hosen und joppen). Külön kategória volt a parasztok számára közönséges szürke posztóból (von einfachem groben tuch) készült párosítás.48 Egy tisztes polgár átlagos készletét mutatja Liebhart Egkenfelder testamentuma: a tudós jegyzőnek három pár nadrágja volt, egy régi vörös, egy fekete és egy hétköznapi kék. Úgy gondolhatnánk, hogy ezek a szűk, testre szabott ruhadarabok nem voltak mindig alkalmasak a továbbörökítésre. Ennek ellenére bármilyen férfirokon, szolga (inas, vincellér) és papok, főleg gyóntatok is szerepeltek az örökösök között. Ritkasága ellenére — vagy talán éppen azért — említést érdemel egy másik dolmány-féleség, a Wams. Német nyelvterületen igazából ez szokott a nadrághoz kapcsolódni, osztrák területen azonban a Joppe elnevezés volt az általános. A három vizsgált magyar városban egyedül Pozsonyban említették egyetlen alkalommal: Pangraz Rutnstock mészáros hagyta a hozzá tartozó nadrággal együtt fivérére, Wolfgangra (1527-ben, 833/55). Ez a ritkaság is azt mutatja, hogy nyugat-magyarországi városaink anyagi kultúrája szóhasználatában és tárgyi világában is a szomszédos osztrák területekhez kapcsolódott. Hacuka (Hazigk, hasucca) - Könnyű felsőkabát,4 9 kamelotból vagy posztóból. Első adatunk Pozsonyból 1490-ből, Sopronból 1492-ből, Epeijesről 1503-ból van, és a nyelvészeti érvek is csak 15. század végi meghonosodására utalnak. Később sem teijedt el túlságosan (Sopronból 4, Pozsonyból 10, Eperjesről 2 említés). Az osztrák viselettörténet nem ismeri ezt az elnevezést, bár a nyelvészet a német eredetű szavak között tartja nyilván.5 0 A ruhadarab a magyar dolmányhoz hasonlíthatott, az 1524-es soproni árszabásban is az egyrétegű, béleletlen dolmánnyal (ainfach tolma) azonos volt az ára.5 1 Férfiak viselhették, főleg a polgárság vezető rétegeiben - ha nők említették, akkor is férfiakra hagyták. Anyaga nehezebb posztóféle, kamelot vagy lundisch („londoni") volt, két esetben rókaprém béléssel. A színek között kék, lila, fekete, fehér, májszínű fordul elő, és van egy sárga említésünk is (Pozsony, 533/21). Érdekesek a hímzett (ausgenaitt) példányok Sopronból (210/20) és Pozsonyból (656/16) is. Dolmány (dolman) - Korszakunkban még ritkán előforduló felsőruha, a nemesség körében is csak a 16. század elején kezdett elterjedni.52 Mindössze két 48 Házi II/6. 394., 400. 49 Endrei: Patyolat 84. a szó (és a ruhadarab) lengyel eredetéről ír. Hasonlóképpen vélekedik a lengyel Turnau: Dress 20., aki analógiaként említi a cseh hazuka-1 és a belorusz gazuka-t is (uo. 120 és 160). A magyarországi középkori latinság szótára (vol. IV p. 244) „(hosszú dísz)ruha"-ként határozza meg, szinonimaként a palliumot is felsorolva. Fenti adataink alapján a pallium inkább a Mantel megfelelője lehetett. 50 Mollay: Német-magyar 301-302. „hazai latin, ill. korai újfelnémet eredetű"-nek tartja. Az 1525. évi soproni árszabás (Házi II/6. 389. skk.) alapján állapította meg, hogy „a hacuka a hazai városi német polgárság, ezen belül a patríciusi réteg férfi- és nőtagjainak viselete volt". Azt a véleményét, hogy nők is viselték volna, a testamentumok nem támasztják alá. 51 Házi II/6. 394, 400. 52 Turnau: Dress 17-22., Magyar Néprajz IV 641-643. (Flórián Mária tanulmánya). Vö. Kubinyi: Főúri, 337., ahol Dombai Dávid 1504-ben kelt testamentumából idéz egy dolmányt.
