Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 419 a nadrágot, erre Eperjesen találunk jó példákat: Az első előfordulás a „klasszikus" párosítást mutatja; a kivégzett brassói András diák javai között4 3 a nadrághoz illő két felsőruha a „dolman cum gallerio" és a „suppica" lehetett (89/13), míg a Tamás mészáros által unokaöccsére, Gergelyre hagyott kék nadrág kiegészítője egy kék hacuka (hasucca) vagy egy zöld csuklya (capuccium) volt (E. 55/1 ill. 55/6). A zeke-nadrág együttes adta a felsőruházat késő-középkori megrövidülése után a legtöbb alkalmat a kor férfiainak, főleg az ifjabbaknak, hogy a divatot naprakészen követhessék.4 4 Ezt a 15. századi képi forrásaink is visszatükrözik, amelyeken a szerelmes, táncoló ifjakat ábrázolták előszeretettel ilyen öltözékben.4 5 A ruhadarabok anyaga is a divatosságra törekvést igazolja: damasztból, selyemből, bársonyból, atlaszból, kamelotból készültek a zekék, a nadrágok szöveteként leggyakrabban a pernisch-t („veronai") említették. A két darab egybetartozását az 1525. évi soproni árszabás is bizonyítja (II/6. 394). Volt, amikor a Hosen anyaga a Rock-évsà egyezett meg (Sopron, II/l. 201), de gyakoribb volt, hogy a Joppe értékesebb matériából készült. A nadrágok szabásáról tájékoztat Peter Göckerl soproni pék testamentuma, amikor egy pár „wyenn hosen mytt dem gesäss"-vö\ rendelkezik, tehát az üleprészt külön kellett a szárakhoz illeszteni (II/1.400). A nadrág a lábfejet is borította, ezért bőr talppal látták el.46 Ez magyarázza Lienhart Steirer soproni varga végrendeletének azon kitételét, hogy Urban Unger más lábbelik mellett 3,5 solidus összeggel tartozik neki „für ain par hosen" (И/1.350). Színben általában nem egyeztek meg, hanem kiegészítették egymást, pl. piros nadrág és fekete zeke, vagy kék nadrág és vörös zeke fordult együtt elő. Nagy kár, hogy csak ritkán értesülünk a színekről, hiszen a táblaképeken látható fiatal férfiak ábrázolásait izgalmas lehetett volna egybevetni az írásos adatokkal. Kuriózumnak számíthatott Czobor Ferenc sárga nadrágja és kabátkája (leib rockhl), amelyeket a pozsonyi Szt. Sebestyén testvérületre hagyott (745/7-8). Még érdekesebb talán az az említés, amelyben a szintén pozsonyi Leopold Pheffer különböző színű darabokból összeállított (eingetailts) nadrág-zeke együtteséről olvashatunk (767/20-21). A táblaképeken igen gyakran a világi hívságok szimbólumaként ábrázolt viselet elterjedése ellen hiába léptek fel a hatóságok Európa-szerte, a nagyvilági allűröket űző ifjúság mégis használta.47 Jellemző módon a szóban forgó darabok is a pozsonyi férfi bécsi szállásadójánál voltak a végrendelkezés idején elhelyezve. 43 Vö. Iványi Béla: András brassai deák lefejeztetése Eperjesen 1515-ben. In: Dolgozatok Békefi Rémig egyetemi tanári működésének emlékére. Bp., 1912. 163-170. 44 Piponnier - Mane: Dress 63-70, 86-ß9., Bildwörterbuch 27-28 (Beinling címszó), 124-125 (Joppe címszó). 45 A teljesség igénye nélkül néhány példa: a budai Táncsics M. u. 24-ben feltárt falfestményen (.László Gerevich: The Art of Buda and Pest in the Middle Ages. Bp. 1971. Plate 113, 298. kép), a budapesti ezüstlelet páros ruhakapcsain (Vattai Erzsébet: Budapesti ezüstlelet a XV századból. Budapest Régiségei XVI. (1955), 211.), táncoló párok a bécsi Tuchlauben 19-ben feltárt, 1400 körűiről származó falfestményén: Die Kuenringer - Das Werden des Landes Niederösterreich. Ausstellungskatalog. Wien, 1981. (a továbbiakban: Kuenringer.), Kat.-Nr. 95. e. 46 Varjú Elemér: Magyar viselet a középkorban. In: Magyar Művelődéstörténet I. Bp., é.n. 344. (a továbbiakban: Varjú: Középkor) 47 A viselettörténeti szakirodalomban ez a viselettipus Mi-parti néven ismeretes. Vo. Bildwörterbuch 170-171. és Veronika Mertens: Mi-Parti als Zeichen. Zur Bedeutung von geteiltem Kleid und geteilter Gestalt in der Ständetracht (Kulturgeschichtliche Forschungen I.) Remscheid, 1983.
