Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
38 HÁMORI PÉTER szist fogalmaztak meg. Püspökladány nagyközség 340 házas Darányi-telepéről egyenesen azt jelentette az alispán, hogy „A nincstelenek egy helyen való összegyűjtése önként eredményezi helyzetük megjavítására vonatkozó egymás közti tárgyalásuknak állandó szőnyegen tartását, a szükséges teendők rosszul kiválasztását, a polgári társadalom különböző megnyilvánulásainak, a hatóságok, a kormány intézkedéseinek egyoldalú (kizárólag a proletariátus szempontjából), tehát rosszul való megítélését. Ennek eredménye, hogy a Darányi-telep már évekkel ezelőtt a socialismus hálás talaja volt.... A proletár dictatura alatt csaknem minden lakója annak vagy híve, vagy az ahhoz való ragaszkodás szempontjából gyanús volt. Ilyen körülmények között a polgári társadalom nagy része a már meglevő gazdasági munkásház telepet is szeretné eltüntetni a föld színéről. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi képviselőtestületnek talán minden tagja az úgynevezett polgári társadalomból való, alig van arra kilátás,... hogy hajlandóságát jelentené ki munkásházak építésére."18 4 Az a néhány község is, a mely hajlandó lett volna akár saját erőből folytatni az építkezést, kikötötte, hogy a juttatottakat maguk jelölhessék ki a „földmíves társadalom megbízhatónak mutatkozott egyénei közül".18 5 Az 1918-19-es események nemcsak a helyi, de az országos politikában is „agrárszociálpolitikai apályt" idéztek elő. A mezőgazdasági munkásság életviszonyaival gyakran foglalkozó Huszadik Század szerzőinek egy része emigrált, az itthon maradtak pedig hiteltelenné, sőt, „gyanússá" váltak. A velük szemben álló konzervatívok közül pedig sokan jutottak arra a meggyőződésre: mégoly nagyszabású szociális intézkedések sem képesek útját állni a társadalmi elégedetlenség újabb kitörésének; erre legfeljebb az erőteljes hatósági fellépést tartották alkalmasnak.18 6 A politikai elit többsége, főleg a politikába frissen bekerült keresztény-szociális orientálódású képviselők az 1918. előtthöz képest sokkal határozottabban az állam aktív, a korábbinál jóval nagyobb szabású szociális politikáját tartotta szükségesnek, ám szinte kizárólag a városokra, azon belül is a fővárosra koncentráltak.18 7 Ennek hátterében legtöbbjüknél a falunak a forradalom idején tanúsított passzivitása található. Mindezt kiegészítette az is, hogy az 1917-ben létesített 184 MOL. FM. Ált. К 184. 2272. es. 1920-31/1. tét. 186 Gyöngyösi járási gazdasági munkásházak ügyei. (MOL. FM. Ált. К 184. 2272. es. 1920-31/1. tét.) Zemplén Vármegyei Gazdasági Munkásház-építő Alap ügyei. (Uo.) 186 Huszár Károly miniszterelnök 1919. december 22-iki, az őszinte döbbenet hangján szóló körlevele élesen ítélte el az ilyen megnyilatkozásokat. (A M. Kir. Miniszterelnök körrendelete adományok gyűjtéséről a Székesfőváros nyomorba jutott lakossága részére. PML. PPSK Alisp. IV 408.b. 14.892/1921.) 187 Indokrendszerükben egyébként a forradalom, mint aktuális fenyegetés mindig eminens helyet foglalt el. Törekvéseik eredményeképpen született meg a Lex Vassnak nevezett törvénycsomag, melynek előkészítését 1922-ben kezdték meg. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak kötelező biztosításáról szóló 1927:XXI. és 1928:XL. törvénycikk a munkanélküliség kivételével minden krízihelyzetben védelmet nyújtott munkavállalóknak. Az utóbbi esetre járadékot biztosító „Lex Vass Ш''-nak a tervezetét kidolgozták ugyan, ám az a gazdasági világválság miatt tárgyalásra nem került. A mezőgazdasági dolgozók kötelező öregségi biztosítása ezzel szemben csak 1938-ban jött létre, betegségbiztosításuk pedig lekerült a napirendről. (Baksay Zoltán-. A munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás és a munkanélküli-segély kérdése az ellenforradalmi Magyarországon. Századok, 1983. 4. 741-801.) Az 1924-ben kezdődött állami kislakás-építési tevékenység szinte kizárólag Budapestet és a szomszédos városokat és községeket érintette; ezen túlmenően csak a
