Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 39 Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium középfokú közigazgatási szervekkel csak Budapesten rendelkezett, osztályainak ügybeosztása pedig alig-alig érintette a falvak világát.18 8 A vidék felé irányuló szociálpolitika a húszas évek közepéig visszakanyarodott az 1907. előtti megoldásokhoz. Az állam és a törvényhatóságok, városok által fizetett és irányított megoldások helyébe az alkalmi jótékonykodás, társadalmi gyűjtések léptek, amiket legfeljebb egy-egy, patronáláson és „példaadáson" alapuló akció egészített ki.18 9 Egyedüli kivételt az ínségmunkák képeztek, ám azok szociális hasznossága — a rendkívül alacsony bérek miatt — igencsak kétséges volt.19 0 A vidéki szociálpolitika háttérbe kerülését paradox módon nagymértékben elősegítette a földreform-törvények tárgyalása is. Annak kidolgozói ugyanis nem csak arra számítottak, hogy elfogadása esetén a vidék nincstelenjeinek politikai hűségét „vásárolhatják meg", de arra is, hogy a falu szociális feszültségei lényegesen csökkenni fognak. A javaslat országgyűlési tárgyalása kapcsán újra felmerült a mezőgazdasági munkásházak kérdése. Nagyatádi Szabó István az első, házhelyekről és kisbérietekről szóló cikkelyek benyújtásakor, 1920. szeptember 22-én ígéretet tett arra, hogy az 1901. óta tartó állami támogatást felújítják. Ezt a szándékát az 1920:XXXVI. törvény — a „Nagyatádi-féle birtokreform" — kapcsán újra megerősítették. A törvény elfogadását követő években 259.733 házhelyet juttattak tulajdonba.19 1 A házhelyosztás azonban további számottevő szociális problémák forrása lett. A telkek nagyobb része a faluszélen, vagy azon is túl terült el, így az azt elnyerők térben is elkülönültek a község lakosságától, s ahogy egy 1938-as írás megfogalmazta, emiatt „nem érzik magukat betagozódva a társadalomba"192 Ráadásul anyagiak híján, a törlesztést jól-rosszul fizetve többnyire képtelenek voltak építkezni, illetve csak a közegészségügy legminimálisabb igényeinek sem eleget tévő, putriszerű „lakóházakat" emeltek.19 3 Ennek ellenére megsegítésükre 1925. február 18-ig, az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (OFAKSz) megalapímegcsonkított vármegyék új székhelyein létesítettek állami pénzből hivatalnoklakásokat. (Kovrig Béla: A szociális lakáspolitika. Budapest, 1929. és Állami lakótelepek ügyei, 1934. MOL. К 150. BM. Ált. 4007.cs.) 188 Drghr Imre: A M. Kir. Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium főosztályainak és osztályainak ügybeosztása és ügykezelési rendje. Budapest, én. [1922?] Az 1918:IV néptörvény ugyan a minisztérium hatáskörébe utalta a mezőgazdasági cselédügyeket is, ám a gyakorlatban ez a rendelkezés nem lépett életbe. 189 Vincze E.: Az ínségakció. Vármegye, 1924. 6. 7-8; Társadalmi együttműködés. A Falu, 1925. 2. 81-82; Marschall Ferenc: A falu gondozása. Jelentés a Falu Országos Szövetség 1920-21. évi működéséről. Budapest, 1921; 6000/1922. BM. rendelet az Országos Ínségenyhítő Mozgalom (Horthy-mozgalom) megszervezése tb. PML PPSK Főisp. IV 401. b. 650/1922. 190 A kérdést elsőnek rendező 141.498/1924. NMM rendelet (és a soron következő valamennyi) előírta, hogy az ínségmunkáért adott fizetés a helyben szokásos napszám legfeljebb kétharmadát érheti el. (Esztergár Lajos: A szociálpolitika tételes jogi alapja. Kultúra, Pécs, 1936. 123-124.) 191 Gunst Péter: A magyar agrártársadalom 1919-1945 között. In: A magyar agrártársadalom... im. 230-282 192 Kiss István: Morális eszközök a szociális nevelésben. In: A magyar szociálpolitika feladatai, im. II. köt. 533. 193 Kovrig Béla adatai szerint 1929-ig kb. a telkek 30%-án épült „valamilyen" lakóház (Kovrig Béla: A szociális lakáspolitika, im 9.) A földreform következményeiről: Johan Béla: Gyógyul a
