Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 417 Eperjesen, ahol ez a ruhadarab a végrendelkezők számához képest a legelterjedtebb volt, ismét a kapcsok és láncok meglétére vagy hiányára hívták fel rendszeresen a testálok a figyelmet (cum/absque monilibus/pendulis). Bélést csak egyetlen esetben említettek. Díszköpeny (Schaube) - Térden alul érő, ujjatlan vagy ujjas felsőruha. A hasonló elnevezés ellenére eredete és szabása eltért a magyar subától, a Schaube egy elöl nyitott, bővebb szabású öltözet volt, széles, szögletes gallérral és bő ujjakkal.3 8 Nehezebb szövetfajtából készült, gyakori például a kamelot (csemelet), és minden esetben szőrmével bélelték, amelyek közt mindhárom városban a rókaprém dominált, míg Sopronban a nyestprém is elég gyakori volt. Sopronban kevés kivételtől eltekintve csak férfiak említették, köztük is nyolc pap. Pozsonyban és Eperjesen szintén kevés nő végrendeletében találkozunk vele. A polgárok közül vagyonosabbak és szegényebbek egyaránt rendelkeztek ezzel a ruhadarabbal. Nyugat-Európában a 15. század első harmadában jelent meg, és a 16. század végéig uralta a férfiviseletet, mint a német reneszánsz tipikus férfiöltözéke. Pozsonyból egy 1422-es előfordulást leszámítva (91/2, PT 43r) 1467 után fordult elő, Sopronban a század utolsó negyedétől említették. Eperjesen többnyire a suba vagy schuba névalak volt használatos, ami kétségessé teszi az azonosítást a nyugat-magyarországi városokban használatos schaubeval. Az előfordulások 1480 utánra datálhatok, de itt jóformán nincsenek is korábbról végrendeletek. A fentebb mondottak után nem meglepő, hogy ennél a ruhafélénél is az ezüst kapcsokat (cum fíbulis argenteis) hangsúlyozták. A nemesség körében használatos suba is bizonyára ezt a „magyaros" szabást követte, ami a kora-újkorban nagyobb arányban fordult elő női felsőruhaként, sőt ugyanazt a darabot nők és férfiak egyaránt viselhették.39 Megbízható érték-adataink csak Pozsonyból vannak, ahol 6 és 11 Aft közötti összegekkel a schaube a felsőruhák között a legnagyobb értéket képviselte. Szövetválasztéka nagyobb volt a mantelénál, de kisebb, mint a rock esetében. Bunda (Kursen, Pelz; pellicium, mastruga) - Hosszú, bő, szőrméből készült felsőruha. A két, azonos forrásokban párhuzamosan használt német elnevezés 38 Balogh Jolán: Mátyás-kori, ill. későközépkori hagyományok továbbélése műveltségünkben. Ethnographia-Népélet LIX (1948) 13-19. (a továbbiakban: Balogh: Mátyás-kori). A szabáshoz: Endrei Walter: Patyolat és posztó. Budapest, 1989: 97-98. (a továbbiakban: Endrei: Patyolat) és Bildwörterbuch 220-221. Az északnémet területeken egyazon Schaube-n kétféle ujjnyílás volt: az egyik vállnál, a másik a ruhaujj végén, így palást- és kabátszerűen egyaránt viselhető volt. Ld. Gisela Jaacks: Städtische Heidung im Mittelalter. In: Aus dem Alltag der mittelalterlichen Stadt, red. Jürgen Wittstock (Hefte des Focke-Museums Nr. 62.) Hamburg, 1982. 223. Egy 1551-es adat is megkülönbözteti a „more Germanico" szabást, v.ö. Mollay Károly: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Budapest, 1982. 510-511.(a továbbiakban: Mollay: Német-magyar), aki nyelvészeti alapon érvel a „suba" és a „schaube" különböző eredete mellett. 39 Kubinyi: Főúri 337-339., az egyik, Kubinyi által is felhasznált főúri végrendeletben szereplő subák: Détshy Mihály: Az utolsó Pálóczi végrendelete. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 1998. 38. A néprajzi irodalom szintén nem oldotta meg teljesen a nevek és szabások egyeztetését: „Az időben egyre közeledve a jó néhány névvel jelölt hasonló ruhafélék és szabástípusaik egyeztetése egyre nehezebb." A paraszti viseletben már egyértelműen a szőrmével kifelé viselt „palástszerű szőrmeköpönyeg" értelemben honosodott meg, így vizsgálja elterjedését a néprajzkutatás. Magyar Néprajz IV Anyagi kultúra 3. Életmód. Főszerk. Balassa Iván. Bp. 1997. 674-679. (a továbbiakban: Magyar Néprajz)
