Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
416 SZENDE KATALIN koribb, amelyek a 15/16. század fordulója vezető divatszíneinek tekinthetők. Különleges darab lehetett Sági György özvegye, Margit magyarul megnevezett yedgh ruhája, amelynek árát lelke üdvére rendelte (II/1.224). A „vendégujjak" említésében a pozsonyiak jártak elöl, itt nyolc asszony és két férfi összesen 12 párról hagyatkozott. Sopronból hárman négy párat említettek, Eperjesről összesen két adatunk van, az egyik egy hagyatéki leltárból. A három városban nyilván ennél jóval több elegáns ruhaujj volt használatban, amelyeket talán azért is örökítettek tovább ritkábban, mert gyorsan kimentek a divatból. Egy esetben oltárterítővé alakították a szóban forgó darabot. Az előfordulások eltérései az egyes városok között még a fenti körülményeket figyelembe véve is jellemzőek a reprezentációs kedv és lehetőség különbségeire. Szintén a női ruhák kiegészítője volt a ruha alól kilógó uszály (flueg under ainen frawenrokh) amelynek a vizsgált anyagban egyetlen soproni említésével találkozunk (II/5. 139). Köpeny (Mantel; mantellum, pallium/palleumlpallaJ35 - Hosszú, gyakran ujjas felsőruha, amelyet a teljes vizsgált időszakon keresztül férfiak és nők végrendeleteiben egyaránt megtalálunk, de Pozsonyban és Eperjesen a nők voltak többségben. Gyakran még a kortársaknak is nehéz volt a Rock-tói megkülönböztetni. A szabásbeli eltérésre utalnak a Frawenmantel, ill. Mannsmantel kifejezések. A nők köpenyei általában hosszabbak voltak, míg a férfiaknál a késő-középkorban a rövidebb szabás is elterjedt. Hivatali öltözékként is használatban volt, ahol hosszúságával tekintélyt és méltóságot kölcsönzött viselőjének.36 Bővebb, harang alakú, talán ujjatlan változata volt a főleg nők által említett Glockenmantel, míg utazáshoz a Sopronból adatolható (II/l. 181) Raismantel volt használatos.37 A mantel а rock-nál ritkábban fordult elő, általában egy végrendelkező csak egy-két darabot említett. Ennek ellenére nemcsak ünnepi viselet volt: az egyik leggyakoribb jelzője a teglichs/cottidianum, azaz mindennapos használatra szolgáló. Különlegesebb alkalmakra szolgált a „legjobb" köpeny, míg Veit Vischer felesége, Dorothea sonntagsmantel-jéről emlékezett meg (788/50). A rock-ká átalakítható darabok alapján a mantel ezeknél hosszabb volt, szintén posztóból készült, de prémbéléséről csak igen ritkán olvashatunk. Gyermekek számára hat rőf kellett hozzá, felnőtteknek több. Értékéről kevesebb adatunk van, mint a rock névvel illetett ruhadarabok esetében, és ezek kiegyensúlyozottabb képet mutatnak: 3-5 Aft közötti összegekkel találkozunk, míg egy szabólegény hagyatékában 3 Aft-ért szerepelt manteltuch (113/5). A felhasznált szövetet egyébként ritkán említették, így a textilfajták választéka korlátozottabbnak tűnik, mint a rock esetében. 34 A német szövegekben prawn, ami jelen esetben nem a barnával, hanem a lilával azonosítható. Ld. alább, a színek elemzésénél. 35 Kubinyi András: Főúri és nemesi végvendeletek a Jagelló-korban. Soproni Szemle 53. (1999) (a továbbiakban: Kubinyi: Főúri), 337-338. a palliumot az 1543-tól adatolható magyar „mente" latin megfelelőjeként azonosítja. 36 Bildwörterbuch 166-167. A manapság használatos bírói, rektori, stb. talárok is ennek a ruhadarabnak a késői példái. 37 Bildwörterbuch 90. (Glocke címszó), (Házi II/l. 103, PT 262/11, 267/16, 348/6, 381/22.), Bildwörterbuch 207. (Reisekleidung címszó). Az útiruhák lényegében a zarándokok öltözékével voltak azonosak.
