Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Szende Katalin: Ezüstöv; rókaprém; vászonlepedő. Viselet- és textilkultúra a későközépkori Sopronban; Pozsonyban és Eperjesen 405
VISELET- ÉS TEXTILKULTÚRA A KÉSŐ-KÖZÉPKORBAN 415 talában ujjas, bélelt, elől gombokkal, vagy kapcsokkal ellátott ruhadarab volt. Létezett hétköznapi és ünnepi, férfi és női változata is, de ezeket a jelzőket sajnos csak ritkán írták le. Szabása, bélése viselője igényéhez igazodva változott. A későközépkorban a viszonylag szűk, a test formáját követő és hangsúlyozó szabás volt a jellemző. A hosszúság és a szabásvonal változása jobban érintette a férfiak, mint a nők számára készült darabokat.3 1 Anyaga könnyebb vagy nehezebb posztó volt (ld. alább), ritkábban bársony. Több esetben prém vagy bársony bélést vagy szegélyt is említenek a testamentumok, néha a gallért külön kiemelve. A pozsonyi adatok alapján a legáltalánosabb bélésanyag a rókaprém volt, emellett a nyúlszőr, a mókus és ritkán a nyest fordult elő. A pozsonyi és soproni viseletben a bélés a rock általános tartozéka lehetett, mert a testálok gyakran inkább hiányára hívják fel a figyelmet a rauch szóval. Az eperjesi végrendelkezők viszont csak ritkán soroltak fel bélelt ruhákat (tunica subducta), szőrméről pedig egyszer sem tettek említést. Helyette a különböző csatokat, kapcsokat, függőket (fibula, nodulus, monile) részletezték, azt a benyomást keltve, hogy ezek itt fontosabbak voltak, mint a másik két városban. A rock hoszszúságára konkrét adat nincs, de rövidebb lehetett, mint az alább részletezett mantel, mert azt többször átalakíthatták Rock-ká, míg fordítva ez nem fordul elő.32 Kicsinyítőképzős alakban (rokchlein, reckhel) is előfordul. Értéke a felhasznált szövettől és bélésanyagtól függően 1-6 fontdénár, illetve aranyforint (Aft.) között mozgott, de legalábbis a zálogösszegek között az alacsonyabb értékek voltak a gyakoribbak. Mint fent mondottuk, mindkét nembeliek viselték, és férfi és női végrendelkezőknél egyaránt előfordult. Sopronban viszonylag többször említették férfiak, Pozsonyban és Eperjesen azonban egyértelműen a nők túlsúlya figyelhető meg. Ez összhangban van azzal a külföldön is gyakran megfigyelhető jelenséggel, hogy a női végrendeletekben gyakrabban és nagyobb számban fordulnak elő ruhadarabok. Sopronban a részletező papi testamentumok nagy száma okozza az eltérést. A ruhákkal együtt kell megemlékezni a hozzájuk kapcsolható, cserélhető ruhaujjakról (ermel, manicae), amelyek a női öltözet kiegészítői voltak. Segítségükkel új ruha vásárlása nélkül is követhették a hölgyek az új divatáramlatokat és színeket, felhívva magukra a figyelmet. Nem véletlen, hogy a késő-középkori táblaképek Mária Magdolna attribútumaként, a még éppen eltűrt szabadosság szimbólumaként ábrázolják az extravagáns ruhaujjakat.3 3 Anyaguk általában könnyebb és értékesebb volt a ruhák posztófajtáinál: selyem, bársony, damaszt, cendely fordult elő leggyakrabban. A színek közül, amelyek a képi ábrázolások szerint eltértek maguktól a ruháktól, a zöld és a lila (szederjes)3 4 volt a leggyafennmaradt végrendelete (Házi II/1.326-27, H/6.294-295) ad alkalmat: Rock=tunica; Pelz=pelliceum; Plaben=flaueus. Vö. Mollay Károly: Középkori háztörténet és várostörténet II. Soproni Szemle 43. (1989) 143. 51j. A többi megfeleltetés értelem szerinti, különböző forrásokból származik. 31 Varjú Elemér: Magyar viselet a középkor végén. In: Magyar Művelődéstörténet II. Budapest, é.n. 488^189. (a továbbiakban: Varjú: Középkor végén), Bildwörterbuch 211-212. 32 Házi II/4. 387. (Joachim Jakab számadása) 33 Bildwörterrbuch 279-280., Vö. Brigitte Rath: Der Ärmel und das Haar. Darstellungsweisen von Maria Magdalena in der Kunst des Spätmittelalters. In: Zeichen/Manipulation. Akten des 5. Symposiums des Österreichsichen Gesellschaft für Semiotik. Hg. Jeff Bernard. Wien, 1995. 489-503.
