Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
396 TEKE ZSUZSA csak az egyiknek tudjuk, serfőző volt. Pár forintos tételek szerepelnek követeléseik és adósságaik listáján.9 6 Ha lehet ezekből az adatokból egyáltalán Kassa és a jelzett városok közötti kapcsolatok intenzitására következtetni, akkor Sandezzel az előforduló személyek száma alapján már jelentősebb forgalmat tételezhetünk fel. Igaz, a sandeziek magyarországi kereskedelme komoly előzményekre tekint vissza. 1310-ből, 1380-ból maradtak fenn adatok, amelyek a sandezi polgárok Magyarország és Krakkó közötti kereskedelméről vallanak.9 7 1380-ban I. Lajos megtiltotta nekik, hogy Krakkót a Magyarországból kivitt vassal és rézzel elkerüljék, amiből nyilvánvaló, melyek voltak azok az árucikkek, amelyek miatt Magyarországot felkeresték. Forrásunk 1393-1405 között hét sandezi polgárt említ, közülük hat kereskedő volt, akik követeléseik behajtására jöttek a városba. Adósaik között a kassaiak mellett szerepel egy bártfai és egy szatmári származású egyén is. Kassai kereskedő mindössze egy akadt ügyfeleik között: Zeiler János, akinek Antonius Sandez volt 400 forint erejéig a második számú hitelezője. A sandeziek követelésének többsége különben elég jelentéktelen ügyletek lebonyolítására vall, az adósságok 10 és 100 forint között oszlottak meg. Arukról ugyan nem esett szó, de kevés a valószínűsége annak, hogy réz vagy vas előfordult volna kivitelükben.98 I. Lajos idejében a királyi rendeletek alapján jelentős forgalmat tételezhettünk fel Magyarország és Poroszország között, és a forgalom lebonyolításában minden bizonnyal kivették részüket a kassaiak is. Bár az is igaz, hogy a kassaiak poroszországi kereskedelmére adattal nem rendelkezünk, miként nincs adatunk ebből az időből a poroszok kassai előfordulására sem. Az 1394. évi Krakkó-Kassa között létrejött kereskedelmi szerződésben szó esett a kassaiak poroszországi kereskedelméről, de negatív előjellel, vagyis a kassaiak számára egyelőre nem engedélyezték az utat Krakkón keresztül Poroszország felé. Annál több adat tanúskodik azonban a poroszok, elsősorban a toruniak magyarországi tevékenységéről. A különböző akadályok — háborúk, a krakkóiak erőfeszítései, hogy a poroszok magyarországi kereskedelme elé akadályokat gördítsenek — csak időlegesen vethették vissza itteni kereskedelmüket, amelyek fő mozgatója a fém, mindenekelőtt a réz volt.9 9 A réz mellett a poroszok vevők voltak a nemesfémekre és a vasra is. Az arany és ezüst exportja a tiltó rendelkezések ellenére sem szűnt meg, hisz pénzérmék, szabad ezüst, ezüst tartalmú réz formájában továbbra is zavartalanul folyt a kivitel. A forgalom méreteire jól rávilágít két századvégi adat. 1391-ben 96 Acta nr. 242, 571, 1172-73, 2384, 3444... stb. 97 Franciszek Piekosinski, Codex diplomaticus civitatis Cracoviensis medii aevi, I, Cracoviae, 1879, nr. 7, 57. 98 Acta nr. 401, 614, 2401, 3885, 3987, 4913, 5134, 6098. 99 Halaga számításai szerint a XIV sz. harmadik negyedében a toruni tengerentúli kivitel értékének 1/4-1/3 részét a réz alkotta. 1362-63-ban a Poroszországon keresztüli rézkivitel elérte a 14000 q-t. 1368-ban a poroszországi export összértéke 21420 lübecki márkára rúgott, amely mintegy 20-25 hajórakomány réz ellenértéke volt. A század utolsó negyedében a krakkóiak többször is megnehezítették magyarországi kereskedelmüket, de megakadályozni sohasem tudták. így pl. 1398-ban Krakkóban lefoglalták egyes toruni kereskedők Magyarországról érkezett rézszállítmányait, 1399-ben pedig a német lovagrend nagymestere járt közben Hedvig királynőnél, hogy a rend Magyarországról jövő kereskedőinek engedélyezze a krakkóiaktól megtagadott átvonulást. Halaga, i.m. 321, Paulinyi, i.m. 7, ZSO I, nr. 5655.
