Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
KASSA KÜLKERESKEDELME 1393-1405. KÖZÖTT 397 László opuliai herceg 6632 magyar aranyforintért zálogosít a német lovagrend nagymesterének. 1392-ben pedig a német lovagrend nagymestere tartozik 50 000 magyar aranyforintot fizetni az opuliai hercegnek.10 0 A hatvanas években, de később is a magyar vas számottevő elemét alkotta a tengerentúli porosz exportnak.10 1 A fémkivitel gyakran egészült ki bőr, szőrme és viasz kivitellel. Behozatalukban a nyugat-európai szövet volt túlsúlyban. A kassaiak részesedése ebben a forgalomban forrásunk alapján nem tűnik jelentősnek. 1394 és 1404 között mindössze hat toruni kereskedő neve fordul elő benne, akik a kassaiakkal üzleti kapcsolatban állottak. A kereskedők előfordulásának időbeli megoszlása arról árulkodik, hogy a 90-es években lehetett élénkebb az árucsere, míg a századfordulón visszaesett.10 2 A toruniakkal a legnagyobb üzleteket a szövetkereskedő Stoyan Jakab kassai bíró kötötte, aki Kamerer Ulrikon kívül elsősorban a toruniakkal állott üzleti összetöttetésben. 1398 és 1400 között három toruninak is volt vele szemben elszámolni valója.10 3 Az egyikkel, űgy tűnik, rokoni kapcsolatot is létesített. 1398-ban Hank Frey toruni polgár ugyanis a bíró adósságaiból 700 porosz márkáról annak felesége és rokonai javára lemondott, engedélyezve, hogy a pénzt életében használhatja, de halála után feleségét illeti. Hank Freyjel egyébként Kassa város másik nagy szövetkereskedőjének, Simon Jakabnak is volt elszámolni valója. Ebben az esetben azonban nem a porosz kereskedő és társasága, hanem Simon Jakab követelt pénzt, igaz jelentéktelen összeget, mindössze 22 forintot.104 Frey huzamosabb ideig jelen volt a kassai üzleti életben, mert még 1403-ban is feltűnt. Ezúttal krakkóiakkal szövetkezve, tőlük pénzügyileg függve bonyolította üzleteit. Forrásunk ugyanis arról tájékoztat, hogy L. Schultis krakkói kereskedő 620 forintot kölcsönzött Freynek és egy másik krakkóinak, N. Libintalnak. Az összeg ellenében lefoglalt Freynél 700, Libintalnál 300 ökörbőrt. Az ökörbőr Krummenhauer Mátyás kassai kereskedő és társasága tulajdona volt.105 Ez a híradás két szempontból is figyelemre méltó. Kiderül belőle, hogy a toruniak és a krakkóiak időről-időre együttműködtek a kassaiakkal való üzletek lebonyolításában, és utal az árucsere tárgyára is. Forrásunkban egyébként ez az egyetlen adat, amely az áruforgalom szerkezetébe is bepillantást enged. Stoyan esetében feltételezhetjük, hogy adósságai szövetvásárlásaiból származhattak. H. Freyen kívül volt még követelése vele szemben 300 porosz márka erejéig Hermann de Linden toruni polgárnak is, 1400-ban pedig Johannes Wandericznek kellett adósságaiból 120 aranyforintot a következő húsvétig kifizetnie. E néhány adatból is nyilvánvaló, hogy Stoyan jelentős áruforgalmat bonyolított le a poroszokkal. Stoyanon kívül még öt kassairól — közöttük két iparosról és egy kereskedőről — ad hírt forrásunk. 1394-ben három kassai, közöttük egy szappankészítő, 224 arany-100 ZSO I, nr. 2025, 2635. 101 Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában, Bp., 1991. 38. 102 1394-1400 között Albertus Reber, Johannes Holczede, Hank Frey, Hermann de Linden, 1400-1404 között Johannes Wandericz és N. de Thorun szerepeltek. A régiek közül pedig Hank Frey bukkant fel ebben az időszakban is. Acta nr. 1398, 2364, 2570, 3637, 5894. 103 Acta nr. 2364, 2570, 3637. 104 Acta nr. 21. 105 Acta nr. 5014.
