Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Kassa külkereskedelme az 1393-1405. évi kassai bírói könyv bejegyzései alapján 381
KASSA KÜLKERESKEDELME 1393-1405. KÖZÖTT 395 ban nem járt el tisztességesen, mert András mesternek még 1406-ban is volt vele szemben pénzkövetelése. Pénzügyi nehézségei a továbbiakban sem szűntek meg. 1404-ben 594 forint értékű házát kötötte le Goebel Jánosnak, aki adóssága fedezetéül mindjárt tovább is adta egy krakkói kereskedőnek. 1406-ban pedig, úgy tűnik, adósságai elől menekülni szándékozott, mert kassai vagyona felszámolására készülődött.92 Michael Gallicus 1394-ben még mint „familiaris Gallicorum" szerepelt, jó pár évvel később azonban már kassai polgárként említik. О is részben kassaiakkal, részben krakkóiakkal került elsősorban üzleti összeköttetésbe, adóssága és követelése bőven akadt neki is. Míg követelései között csak kisebb összegek fordulnak elő, adósságai között szerepel egy nagyobb összeg — 465 forint — is, amellyel a kassai piacon rendszeresen előforduló krakkói P Gerhardsdorffernek és társaságának tartozott. Elképzelhető, hogy a Lengyelországba irányuló kassai borkereskedelembe is bekapcsolódott, mert egy 1407-ből való adat szerint a Szerémségben, Péterváradon járt, ahol a saját és polgártársa, a krakkói származású Jacopo Knoblauch nevében 116 forintot fizetett ki, nyilván borért, egy ottani lakosnak.93 A fémekkel való kereskedelem tehát nem volt a kassaiak kezében, ami magyarázatul szolgálhat arra is, hogy idézett forrásainkban miért nem esik szó a fémekről. A borkereskedelem viszont már az ő üzletük volt, és nem volt szükségük hitelre sem, így forrásunkban sincs nyoma a borral való kereskedelmüknek. A királyi rendeletek alapján arra gondolhatnánk, hogy a kassaiak Lengyelország több városával tartottak fenn kapcsolatot. Az 1394. évi Krakkó-Kassa közötti kereskedelmi szerződés is említést tett a kassaiak Krakkón kívüli lengyelországi kapcsolatairól. Forrásunkban azonban mindössze öt lengyel város szerepelt a Kassán ebben az időben tevékenykedők nevében. Lublin és a lengyel fennhatóság alatt lévő Halics kivételével a városok a Krakkó felé vezető útvonalon találhatók, Krakkóhoz és Kassához egyaránt közel estek.94 A városok nevét viselő személyek többsége már kassai polgár volt, többnyire kereskedelemmel foglalkozott, de anyavárosával nem tartott fenn kapcsolatot. Lublinból mindössze két személyről tett említést forrásunk, akik közül az egyik Lublen János kassai kereskedő volt. Lublen évekig Knoll kassai bíró szolgálatában állott, annak kereskedelmi ügyleteit bonyolította le, majd önállósította magát. Knoll bíró, úgy tűnik, elsősorban kassai szövettel, bőrrel és szőrmével kereskedett, vevőköre a hazaiakból került ki. Lublen azonban szélesebb klientúrával rendelkezett. A kassai iparosok és kereskedők mellett a Kassán megforduló krakkóiakkal is létesített kapcsolatot. 1395-1403 között kísérhetjük figyelemmel tevékenységét. Feltűnően sok iparos — szűcs, szappan-, páncélkészítő, szabó — tartozott vevőköréhez, és bizonyára ő is hasonló cikkekkel kereskedett, mint Knoll bíró. Követelései többnyire kisebb tételekre korlátozódtak, 100 forint feletti tétel alig akadt. 1403-ban két krakkói kereskedő is támasztott vele szemben követelést 135, illetve 51 forint erejéig.9 5 A Dnyeszter-parti Halicsból 1394-1402 között két személy neve bukkan elő, foglalkozását 92 Acta nr. 181, 129, 568, 1967, 3090, 3391, 3411,4083,5676,5010,ZSO I, nr. 5645. Teke, i.m. 140-41. 93 Acta nr. 77, 1606, 2687, 2691, 3265, 3539, 4273, 4577, 5979, ZSO II/2, 5533. 94 Lublin, Halics, Krosno, Tarnow, Sandez. 95 Acta nr. 169, 139, 198, 566, 770, 813... stb. 2235, 5017, 5171.
